Fordulatok a nemzeti emlékezetben

Az azóta már nem létező ország létesítői szerint éppen nyolcvanöt évvel ezelőtt alakult meg Csehszlovákia. Bár 1918. október 28-át Cseh-szlovákia létesítői utólag határozták meg az ország megalakulásának időpontjaként, köztudott, hogy az állam létrehozása lényegesen hosszabb, bonyolultabb és ellentmondásosabb hadászati, diplomáciai és gazdaságpolitikai folyamat volt, nem egyetlen nap „gyümölcse”. Ha a létesítők szemszögéből nézzük, érthető, hogy október huszonnyolcadika kiemelésével emblémát, jelképet kerestek az új államnak, mintegy mérföldkőnek, új időszámítás kezdetének szánták azt. ĺgy is funkcionált; elég, ha a korabeli cseh–szlovák „predprevratový”, tehát fordulat előtti, illetve „poprevratový”, vagyis fordulat utáni közéleti „viszonyszókra” gondolunk. (A fordulatot természetesen maga a prágai 1918. október 28. jelentette.) A jelképalkotás minden nemzet legitim joga, még akkor is, ha tudjuk, hogy más kisebbségekkel együtt a Csehszlovákiába került magyarság – főként nemzeti létében – inkább elszenvedője volt az új államnak, mint haszonélvezője. (Az árnyalt kép érdekében ugyanis a masaryki köztársaság kisebbségünk számára is hasznot hajtó vívmányaira is emlékeztetni kell.)

Az új országnak azonban két fordulat kellett az önlegitimációhoz, hiszen Csehszlovákia deklaratíve a csehek és a szlovákok közös állama volt. A szlovák fordulat 1918. október 30. A Szlovák Nemzeti Tanács ekkor fogadta el a turócszentmártoni nyilatkozatot, amely – bár ezt a szlovák autonómiát követelők utóbb manipulációt emlegetve tagadták – a szlovákság nevében csatlakozott az új csehszlovák államhoz. Azoknak, akik a közös republiká(k)ban járták iskoláikat, egyszerre emlegették október 28-át és október 30-át. Lehet, hogy nem egy hangsúllyal, de egyszerre. Azóta azonban, hogy Szlovákia egy évtizeddel ezelőtt önállósult, a fordulatok megítélése is változni látszik. Mintha október 28-a háttérbe szorulna, október 30-ával kapcsolatban pedig úgy tűnik, mintha a szlovák politikai és társadalmi élet egy meghatározó része inkább csak a szlovák önrendelkezési szándék korabeli megnyilvánulását domborítaná ki. Igaz, hivatalosan október 28-a emléknap, de az évforduló nyilvános, közéleti megítélése ettől még lehet másmilyen. A jelképformálás is minden nemzet legitim joga, a szelektív emlékezet azonban nem vezet jóra. Ha ugyanis október 30-ra emlékezik Szlovákia, október 28-ra viszont nem, kérdés, mit kezdjünk az ugyancsak a csehekkel közösen megélt 1989. november 17-ével, amely jelenleg államünnep.