Fordulat Európában

Átrajzolhatja az európai politikai erővonalakat a spanyol szocialisták (PSOE) vasárnapi választási győzelme, több szempontból is. Nagyon leegyszerűsítve: nyilvánvalóan gyengül Európában az USA-barát vonal és erősödik a német–francia tengely. A lengyelek máris aggódnak, hogy az EU-val folytatott különcsatájukban elveszítik eddigi legerősebb szövetségesüket, Spanyolországot, hiszen az új madridi kormányfő egyik választási jelszava az volt, hogy a külpolitikában a német–francia tandemhez kíván közeledni. Varsó máris bejelentette: akkor is ellátja a közép-iraki nemzetközi erők irányításának feladatát, ha kivonják a spanyol kontingenst. Korábban éppen arról volt szó, hogy a lengyelektől a spanyolok vehetik ott át a parancsnokságot. Nyolcévi kormányzás után távozik tehát a spanyol nagypolitika első vonalából a markáns, esetenként túlságosan is kemény José María Aznar. Igaz, akkor sem ő maradt volna a kormányfő, ha a néppárt (PP) győz, az eddigi kormánypárt ugyanis Mariano Rajoyt jelölte erre a posztra. Az általában mindig túlzó választási ígéreteket leszámítva senki sem tudja, hogy valójában mire lehet majd számítani a kijelölt szocialista kormányfő, José Luis Rodríguez Zapatero részéről. A jobboldali spanyol média szerint Zapatero álmában sem remélhette, hogy miniszterelnök lesz belőle, s azt emeli ki, hogy a kormányzati munkát illetően teljesen tapasztalatlan. A jellemzések szerint a 43 éves jogász mérsékelt, kerüli a konfliktusokat, megfontolt, amolyan igazi gentleman. Túlságosan hűvös, elemző típus, nem igazán spanyolos vérmérséklet – írták róla. Ő azt nyilatkozta, hogy a stratégia emberének tartja magát, szívesen sakkozik. Mindenesetre nem lesz könnyű dolga, mindvégig meg kell majd küzdenie azzal a „váddal”, hogy az al-Kaida emelte a kormányfői székbe. Az elemzők ugyanis egyetértenek abban, hogy a múlt csütörtöki terrortámadások nélkül a PSOE nem nyerte volna meg a választásokat. Pontosabban: a PP a merényletsorozat utáni propagandájával, azzal vesztette el a választásokat, hogy nem mondott igazat, s mindenáron – kampánymegfontolásokból – az ETA-t kívánta felelőssé tenni. Ezzel az európai politika teljesen új szakaszának nyitányához is elérkeztünk. A nemzetközi terrorizmus – nevezzük al-Kaidának – tetszik vagy sem, de döntő mértékben befolyásolni tudta, hogy az EU és a NATO egyik tagországában ki kerüljön kormányra. Brüsszel máris félreverte a harangokat, rendkívüli külügyminiszteri értekezletet is tartanak ez ügyben, amely a jelek szerint a jövő heti kétnapos EU-csúcs egyik vezető témája is lesz. Madrid után a veszélyeztetettség fő kritériuma tehát nem az iraki háborúhoz való viszonyulás, ezt igazolja, hogy nemcsak az USA-ban és Nagy-Britanniában fokozták a biztonsági intézkedéseket, hanem Franciaországban és Németországban is.