Fontosból érdekeset

Azt a részét, amit alkotásnak neveznek, semmilyen szabályozás soha nem tudta megszüntetni, korlátok közé szorítani, annak egyetlen mércéje mindig az utókor volt. Szabályozni a tömegkultúrát sem lehet. Vannak szabályok, törvények, rendeletek és korlátozások, de azok ideig-óráig élnek, a szabályozókat pedig sosem övezte nagy társadalmi megbecsülés. Valahogy mindig olybá tetszettek, mintha a hatalom szolgálatában állnának. S azokat, nem szokták szeretni.

Marek Maďarič kulturális miniszternek igaza van, amikor a kereskedelmi televíziók kapcsán erőszakról és közerkölcsök romlásáról értekezik. Akkor már kevésbé van igaza, amikor a kertévék színvonalát a kulturális elittől kéri számon. A kulturális és művészeti elit tagjai ugyanis a kertévék közelébe vagy adásaiba csak akkor vetődnek, ha lelövik, megerőszakolják vagy beperelik őket. Addig nem érdekesek.

Még mielőtt moralizálásba kezdenénk, lenne egy-két kérdésünk és meglátásunk a helyzet pontosabb feltérképezése érdekében. Jár-e a miniszterelnök operába? Hol volt a kulturális kormányzat, amikor a világ legjobb basszusénekese, éppen egy szlovák művész, Pozsonyban koncertezett? Miért csak azok a szlovák színészek képesek pénzt keresni, akik kertévés szitkomokban játszanak? Hol volt az adófizetők pénzéből eltartott bűnüldözés, amikor a legolvasottabb szlovákiai bulvár gyilkosnak kiáltott ki egy kamaszt? Hol volt a jogszabályok alapján is illetékes hatóság, amikor a szlovák tévék kamaszok szexuális orgiáiról tudósítottak képanyaggal, hőst faragva a szereplőkből? Miért büntette meg a szabályozó hatóság az egyik kertévét egy hasonlatért, amely szerint a rák gyógyszerének felfedezése romba döntené a nyugdíjalapokat? S ugyanazon kertévé miért maradt büntetés nélkül, amikor nemzetiséghez való tartozást szitokszóként használt? Mi gátolta eddig a szabályozó hatóságot, hogy kimondja, a kertévék bizonyos műsortípusai a szó legszorosabb értelmében ártalmasak. Miért a legocsmányabb gagyival kampányolnak választások előtt a politikai pártok? Miért a társadalmi elitek lakóházai a legocsmányabb épületek országszerte? Miért kap egy szlovák regényíró akkora honoráriumot a könyvéért, mint egy átlagos buta liba a felső tízezerről szóló magazin egy percének moderálásáért? És ebbe a magazinba miért nyomulnak oly előszeretettel köztisztségviselők?

A kérdéseket oldalakon át folytathatnánk. Ehelyett gondolkodjunk el, mitől alakul ki a kereslet a gagyi és az erőszak iránt. A nézőnek ez kell? Ugyan már. E sorok írójának saját tapasztalata, hogy éppen a gagyi megszüntetése hozta el a várva várt hallgatottságot mondjuk egy rádióban. Semmilyen szabályozás nem menti meg gyermekeinket az erőszakos vagy erkölcstelen tartalmaktól – a szabályozás velejárója annak kikerülése. A mai internetes és globalizált médiavilágban – ha valóban van érdeklődés – akkor és azt néz meg a nem teljesen analfabéta kölyök, amit és amikor csak akar. Az egyetlen dolog, amely a közéletünkbe értéket hozhat, az a példa. Még egyszer: A PÉLDA! A jelen kormányzatnak hatalmas támogatottsága van. Nos, akkor első körben a Pozsonyi Zenei Ünnepségeken, a Nemzeti őszi premierein, az igényességről ismert galériák téli felhozatalán, egy-egy nagyon jó szlovákiai színházi bemutatón tessék a kormányzat és törvényhozás képviselőinek megjelenni. Nem önmutogatóan. Szerényen, fizető nézőként, nem baj, ha a kamerák veszik. Második körben kimaradni a gagyi rendezvényekről; s nem lépni semmilyen politikai együttműködésbe alkoholista, balkonról vizelő politikusokkal. És végül pallérozottan, kulturáltan beszélni és higgadtan érvelni parlamenti ülésen, televíziós, rádiós vitaműsorban. Utána lehet párbeszédet folytatni a szabályozásról. Addig is, aki a kulturált sajtó híveként még nem halt éhen, és megmaradt a média világában higgadtnak és nem szenzációhajhásznak, tudja mi a dolga. Míg a szórakoztatóipar (értsd: kertévék és bulvár) a látszólag érdekesből csinál fontosat, addig mi megpróbálunk a köz szolgálatában a fontosból érdekeset csinálni. Mert ez a járható út. A miniszter úr támogatását meg a nyílt levele után szinte elvárhatónak tekinthetjük.