Fogyasztói hisztéria

Ennél „látványosabban” nem is nyithatott volna az a bizonyos budaörsi műszaki áruház, amelynek norvég és svéd eladói angolul szolgálják ki a mohó magyar fogyasztót. A nyitás pillanatában több tízezer „half-price HIFI stereo”-ra és „special offer TV”-re vágyó polgár rohamozta meg az épületet, kitört a pánik, egymást taposták a kedves vevők, többen elájultak, megsérültek, öszeverekedtek, a bejutók pedig egymás kosarából ragadták el az árut, ezért pár óra múlva ideiglenesen be is kellett zárni. Az internetes hírportálokon már aznap délben sokkoló részletek jelentek meg, a tévécsatornák sem csúsztak le a nagy eseményről, mutattak megtépett, vérző-pityergő asszonyokat, monoklis, felpaprikázódott férfiakat, az éjszakát autójukban töltő, hat porszívóval távozó szerencsés nyerteseket, és karjukat tehetetlenül széttáró rendfenntartókat. Muszáj belegondolnunk, vajon mi történne, ha nálunk nyitna hasonló nagyáruházat valamelyik nemzetközi multi. Valószínűleg halálos áldozatok is lennének, mert az itteni tömeg aztán tényleg agresszívan tud nyomulni. Elég, ha csak a hipermarketek termékkóstolóira gondolunk, ahol meglett emberek mennek ölre egy darab sajtért, vagy a szakvásárokra, ahol öltönyös látogatók teszik ugyanezt egy-egy reklámtoll vagy öngyújtó megkaparintása céljából. Az árengedmény szót inkább ki se mondjuk, adtak már el nálunk féláron rothadt banánt, lejárt konzervet, pecsétes pólót, gyártási hibás cipőt úgy, hogy közben a vásárlók testi épsége forgott kockán. Egy neves szociológus szerint egy középkorú átlagpolgárnak körülbelül tízezer tárgya van. Kérdés, mennyire van közülük valóban szükségünk, hol kezdődik az esztelen fogyasztás, a divatmajmolás, a mértékvesztés, honnantól válik kényszerré a vásárlás, melybe a társadalom hajszolja bele saját polgárait. Az ijesztő budaörsi képek láttán ezen is el kellene gondolkodnunk, mert ami késik, az (nálunk sem) múlik…