Ficói dilemmák

A kérdés így egyre inkább az: és kormányoznának egyedül? Ficóék erre rendre azt felelik, hogy nem, mert stabil kormányra lesz szükség. Ha viszont például 81 mandátumot szereznének – mint legutóbb a Focusnál –, akkor már erre sem nagyon hivatkozhatnának, hiszen egy hatfős többség már stabilnak mondható. Pláne, hogy egypárti kabinet lenne. S még egy pláne: úgy, hogy az az egy párt is egy centrumból irányított, s nem jellemző rá a szakadás.

A kérdés tehát az, kell-e nekik koalíciós társ. Hiába állítják azt, hogy igen, feltétlen, mellette valójában csak három erős érv szól. Az egyik a már említett stabilitás. Minél nagyobb a parlamenti többség, annál biztosabb a kormány pozíciója. A második érvről minduntalan hallunk, persze nem a smeresektől: kell egy bűnbak, aki a sikertelenségekért hibáztatható. S akire rákenhető egy-egy korrupciós vagy más balhé, figyelemelterelésként. E sorok szerzője szerint a harmadik ok lehet a Smernek a legnyomósabb, amiről viszont a legkevesebb szó esik. Ha jobboldali koalíciós társra lelnek, akkor felboríthatják az utóbbi évekre jellemző bal–jobb politikai térfélleosztást, s egyben meggyengíthetik a jobboldalt is. Átmenetileg. Persze könnyen lehet, hogy a jobboldali partner számára a koalíció a halálos csókkal érne fel. A jobboldal ez által kissé kitisztulna, így négy év múlva Ficóék még erősebb ellenfele lenne.

Tehát: kormányozhatnának egyedül is? Igen. Miért ne? Ficóék ellenkezései elterelő hadműveletként is értékelhetők. Ha csak egy párt van hatalmon, nem kell egyeztetni, legfeljebb párton belül. Minden poszt elvihető, a politikai – és nem csak politikai – zsákmányon senkivel sem kell osztozni. Emellett a kormányzás kontrollja is csökken.

S még egy fontos érv – amiről pedig végképp senki nem beszél: hozzá lehet nyúlni néhány törvényhez, melyet eddig az összes kormány koalíciós pártjainak ellentétes érdekei miatt nem lehetett megváltoztatni. Például? A választási törvény. Ami nálunk egyszerű többséggel módosítható, eltörölhető, nem úgy, mint például Magyarországon. Itt tehát nem kell kétharmad, sem háromötöd ahhoz, hogy valaki a saját képére szabja át a választási rendszert. Például úgy, hogy a jelenlegi arányos rendszert többségivé vagy többségi elemeket tartalmazó kevert választási rendszerré változtatja át. Akkor aztán lenne min gondolkodnia az 1989 óta ezer kis pártra osztódó jobboldalnak. Hiába akart volna ilyet fénykorában a HZDS vagy a Smer, az elmúlt 20 év két óriáspártja, a velük kormányt alkotó kis pártok ebbe nem mentek volna bele, mert saját létüket fenyegették volna. Ezért aztán már jó ideje senki sem beszélt róla.

Koalíció? Egyedüli kormányzás? Ezen dilemmázhatnak Ficóék. Kellemes dilemmák. Számukra.