Nemzetközi szégyen és némi aprópénz – ezt kapták a lakosok karácsonyra a kormánytól

A miniszterelnök, Robert Fico (Smer) már jóval negyedik kormánya hivatalba lépése előtt egy egész listával állt elő, hogy mi mindennel kívánja megajándékozni az ország polgárait „a stabilitás és az egység” kabinetje. Ahogy azonban a Ficóék elődeire jellemző káosz és a belviszályok is máig kísértenek, úgy a be nem teljesült ígéretek is rossz szellemként lebegnek a kormányfő feje fölött.

Olcsóbbak az élelmiszerek, de nem itthon

Bár a kormánypártok megválasztása előtt úton-útfélen olyan óriásplakátokkal találkozhattunk, amelyek azt ígérték, véget vetnek az árvágtának, ez máig nem vált valóra. Az Európai Unió átlagához képest nyolc százalékkal fizetünk többet egy-egy bevásárlásért, és alig akad olyan termék, amit a környező országokban drágábban lehet beszerezni, mint itthon.

Robert Fico és a mezőgazdasági miniszter, Richard Takáč (Smer) azonban rendületlenül küzdenek, hogy beköszöntsön az olcsóbb élelmiszerek kora. A bökkenő csupán az, hogy még mindig nem tudják, milyen eszközökkel érhetnék el a kívánt célt. 

A kormány konszolidációs csomagja értelmében az alapvető élelmiszerek áfakulcsa 5 százalékra csökken, a kabinet képviselői pedig azt remélték, ennyi elég is a boldogsághoz. 

Ficóék azonban hetek óta tárgyalnak az élelmiszeripar képviselőivel, az egyeztetések alkalmával pedig rá kellett jönniük, hogy a valóságban ennél jóval bonyolultabb a helyzet. Tényleges megoldás hiányában pedig maga a kormányfő is csak annyit tud tenni, hogy tovább fogadkozik. Talán a végére a lakosok is elhiszik, hogy az élelmiszerárak csökkennek, csak nekik nem tűnik fel az áresés.

A konszolidációval mindenki jól jár, kivéve a lakosokat

A feljebb már említett, rettegett konszolidációt nem véletlenül használják mindig negatív jelzőkkel együtt. A kiindulási alap egy nagy állami spórolás volt, a miniszterek költségei azonban idő közben olyan magasra csaptak, hogy kénytelenek voltak megemelni a saját fizetéseiket, hogy semmiben ne szenvedjenek hiányt. Ezzel egy időben még nagyobbra fújták az egyébként is népes államapparátust, aminek az lett a vége, hogy az állam alig takarít meg valamit, a saját működési költségeit és a megszorításokat pedig a lakosok fizetik meg. 

Emelkedik ugyanis az áfa alapkulcsa, ami januárban 20-ról 23 százalékra módosul, csökken a gyermekes szülőknek járó adóbónusz, érvénybe lép a V4 legmagasabb társasági adója, de többet fizetnek majd az egyéni vállalkozók is. Sőt, érkezik a vitatott tranzakciós adó, amely közvetetten ugyan, de szintén az embereken csattan. 

Energiatámogatás a szükséges nyersanyag nélkül

Múlt decemberben az akkor még házelnökként tevékenykedő köztársasági elnök, Peter Pellegrini arról tájékoztatta a lakosokat, hogy a kormány Mikulása róluk sem feledkezett meg, és szép ajándékkal kedveskedik nekik kedvező energiaárak formájában. Idén is viszonylag gyorsan kiderült, hogy nem lesz rázós az áram ára, a kedves öreg Télapó azonban egy kisebb időzavarba került a gázárak kapcsán. Végül az utolsó pillanatban jelentették be, hogy 2025-ben sem fizetünk többet a hőért és a gázért, mint idén. 

Érdemes azonban megjegyezni, hogy a mesterségesen alacsonyan tartott energiaköltségek kora előbb vagy utóbb véget ér, a lakosok pedig a valóság falába ütköznek. A hirtelen áremelkedés várhatóan sokkal sokkolóbb lesz, mintha a közüzemi számlák összege minden évben néhány százalékkal emelkedett volna. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen 2025-ben még mindenkinek van oka az örömre. A kérdés már csak az, lesz -e gáz, amihez a lakosok olcsón juthatnak hozzá.

13. nyugdíj, amit az unokák fizetnek majd meg

Hiába a magas államháztartási hiány és a nagy spórolás, a kormány idén is talált néhány extra millió eurót, hogy ne kelljen lemondania a Smer egyik zászlóshajójaként ismert intézkedésről, a 13. nyugdíj kifizetéséről. A döntés értelmében a rendes 12. nyugdíj mellett az időseket egy 606,30 euró értékű extra kifizetéssel is megörvendeztették. Mindez elsőre igen szép gesztusnak tűnhet, van azonban néhány hátulütője. A Szociális Biztosító idei költségvetése egyáltalán nem számolt ezzel a kifizetéssel, a kormány így kénytelen volt az állami büdzséből kiegészíteni a biztosító pénzcsomagját, ezzel tovább növelve az alapból is méretes deficitet. Mindezt figyelembe véve egyértelműen kijelenthetjük, hogy Robert Fico és miniszterei bőkezű juttatásával valójában az unokák ajándékozták meg a nagyszüleiket, hiszen ők lesznek azok, akik a következő évtizedekben azért dolgoznak, hogy megfizessék a miniszterelnök nemes gesztusának árát.

Álom minimálbér, ami elbocsátásokkal jár

A negyedik Fico-kabinet programnyilatkozatának másik fő szociális intézkedése a minimálbér gyorsabb ütemű emelése volt. Némi zsarolás árán ugyan, de a munkaügyi tárca vezetője, Erik Tomáš (Hlas) elérte, hogy a minimálbér hamarosan az 1 000 eurós „álomhatárt” ostromolja. Bár a minimálbér emelése legfeljebb a lakosság 6 százalékát érinti, fontos tudni, hogy az éjszakai, hétvégi és ünnepnapi munkavégzésért járó bérpótlék nagyságát is a minimálbér összegéből számítják ki. A módosítás így a vártnál jóval több munkavállaló fizetését emeli majd meg. Tomáš a történelmi siker tolmácsolásakor mindössze azt felejtette el megosztani a nagyérdeművel, hogy nem kizárt, egyes cégek kénytelenek lesznek a leépítés mellett dönteni, mert képtelenek lesznek lépést tartani a költségeik hirtelen jött emelkedésével.

A meglepetés, amit mindenki megemleget

Az utolsó pillanatban pedig egy felbecsülhetetlen értékű meglepetés is becsúszott, amire árcédulát sem lehet tenni. A lakosok a kormányfő nem várt moszkvai kiruccanásának köszönhetően olyan ajándékot kaptak, amit évekig emlegetnek majd, de nemcsak idehaza, hanem külföldön is. Az elcsendesedés helyett mindenki Szlovákiáról beszél, az új évben pedig vélhetően azt is megtudjuk, milyen következményekkel jár Robert Fico Vlagyimir Putyinnál tett látogatása.