Festett vaskalap

Akár szerethettem is volna iskolába járni, hiszen a nádpálcát már csak hírből ismertem, a testi fenyítésből a modern tanodában mindössze néhány nyaklevest szenvedtem el, hántolt kérgű pálcával kimért pár körmöst és favonalzóval leszámolt nem kevés tenyerest. A megaláztatásnak azonban más formáját is meg kellett élnem boldogult diákkoromban, úgyhogy tanítóim, tanáraim lelke rajta, minden júniusban Adyval zengedeztem, hogy pusztuljatok bilincses iskolák. Akár szerethettem is volna iskolába járni, ha a nevelőm-tanárom, akire rábízott a centrálisan irányított oktatási rendszer, nem fogta volna két ujja közé, és húzta, tépte volna a bőrömmel együtt a nyakamnál a hajamat, ha egy picit lenőtt, mert nem frissen jöttem a borbélytól, s nullás géppel nem akkor nyírtak kopaszra tarközépig. Akár még középiskolába is szerethettem volna járni, ha nem parancsolták volna le rólam a farmernadrágot, s erőltették volna rám az élre vasalt teszilt. (A lányoknak a tiltott körömlakkért, a szájrúzsért vagy a magas sarkú cipőért kellett pironkodniuk.) Akár szerethettem is volna iskolába járni, ha nem azzal a traumával léptem volna be minden reggel az iskola kapuján – pedig a küszöbön levettem a nyakamból a piros alapon fehér pöttyös kendőt –, hogy aznap vajon melyik tanár milyen külsőségen ütközik meg, állít fel a padból, esetleg szólít ki a táblához, és teszi fel nebulótársaimnak a kérdést: mondják meg, így kell kinéznie egy gimnazistának?

Irigykedve figyelem egy ideje, hogy a mai diákok akár szerethetnének is iskolába járni, hiszen elnézve őket, egyikük-másikuk az iskolakapuból egyenesen a kifutóra léphetne: manapság pedagógusszem nem akad fenn a tűsarkon, a körömlakkon, a szájrúzson, a szemhéjfestéken, sőt a festett hajon, a testékszeren és egyebeken sem. Miért is akadna fenn, hiszen a divattól, ahogy anno hitték, még senkiből se lett rosszlány. De úgy hírlik, az iskolák életébe valószínűleg több jelentős változást hoz, hogy az önkormányzat vált fenntartóvá. Az equusnak azt a bizonyos testrészét kezdtem emlegetni, amikor arról az eshetőségről értesültem, hogy amit pedagógusok eddig tűrtek, s nem irtottak tűzzel-vassal, mint az én időmben, azt ezek után majd nem pedagógusok – a rend fenntartása címen – szigorító intézkedésekkel megakadályozzák az oktatási intézményeken belül. Mondván olyanokat, hogy a gyerekek ne járjanak festett hajjal iskolába. Talán a kor túlhaladott már azon, amikor Illés-nótával kellett tudtára adni országnak-világnak, hogy az ész a fontos, nem a haj. S mily igaz, az észhossz ugyanúgy növekedhet festetlen vagy festett haj alatt. (De a vaskalap viszonylatában ez már nem érvényes.)