Fényt a sötétbe

Az Egyesült Államokban senki sem háborodott fel azon, hogy George Bush – a mai amerikai elnök édesapja, aki egyébként azt a tisztséget is betöltötte, amit ma a fia – a hetvenes évek derekán a CIA igazgatója is volt. Ami teljesen érthető, hiszen az amerikai központi titkosszolgálati szervezet jogkörét különböző törvényszegések miatt több alkalommal behatárolták. Elsősorban külföldön váltott ki nagy visszhangot az a tény, hogy Vlagyimír Putyin orosz államfő alig három évtizeddel ezelőtt még KGB-ügynökként tevékenykedett Drezdában. Aki csak egy kicsit is ismeri ennek az elhíresült szovjet erőszakszervezetnek a múltját, egykori vezetőinek nyilvánvaló mai befolyását, az megérti, hogy a hír miért vert nagy port a nyugati újságokban, s miért hallgatott a legtöbb orosz média. Ha pedig felidézzük a tavaly szeptemberi terrortámadások miatt megváltozott világpolitikai érdekeket és összefüggéseket, akkor az is nyilvánvalóvá válik, hogy miért erősödött meg – kitudódott drezdai ténykedése ellenére – Putyin nemzetközi pozíciója. Az elmúlt héten Medgyessy Péterről derült ki, hogy egykor elhárító tiszt volt. Erről a tényről a külföldi média jórészt tárgyilagos tudósításokban számol be, viszont a leleplezés, majd a bevallás érthetően éles vitákat váltott ki Magyarországon és számos határon túli sajtóban. Szlovákiában nem ismeretlenek az ilyesfajta polémiák, hiszen már 1990-ben nyilvánosságra került, hogy a szlovákiai rendszerváltás egyik vezéralakjának a neve ott szerepel az ŠtB listáján. S amióta Petr Cibulka kiadta a besúgólistát tartalmazó Vörös Tehenet, szinte nem telt el egy hónap sem – többnyire politikai okokból kipattant – ügynökbotrány nélkül. Azóta a kiadvány szerzője és más szakember is megerősítette, hogy a lista nem teljes, az ügynöknévsor viszont hiteles. Ugyanakkor mindannyian hangsúlyozták: azt a tényt, hogy ki meddig, milyen mértékben tartotta a kapcsolatot a kommunista titkosrendőrséggel és feljelentett-e valakit, csak az eddig elzárt iratok tanúsíthatják perdöntően. Az igazság kiderítésére leghamarabb Németországban szánták rá magukat, ahol már volt tapasztalatuk a náci múlt lezárása révén. A Gauck Intézetben minden német állampolgár már évekkel ezelőtt megtudhatta, hogy az egykori keletnémet államban megfigyelték-e őt, s ha igen, megtekinthette a róla és családtagjairól vezetett dokumentumokat. A történészek és más kutatók pedig hozzájuthatnak a teljes iratanyaghoz. Nemrég Csehország is követte a német példát. Most pedig a Medgyessy-ügy következményeként gyorsított ütemben készül hasonló jogszabály Magyarországon is. Ennek köszönhetően belátható időn belül kiderülhet az is, hogy milyen szerepe, kapcsolata és megbízatása volt, vagy lehetett a hetvenes évek magyar elhárító tisztjeinek. Szlovákiában a hosszú hallgatást és tétovázást tavaly Ján Langošnak a német mintára elkészült törvénytervezete törte meg, amelyet a pozsonyi parlament remélhetően a mostani választási ciklus utolsó ülésszakán elfogad. S azután nálunk is minden állítás, minden gyanú hitelt érdemlően ellenőrizhető, az elkövetett törvénytelenség pedig perelhető, morálisan is számon kérhető lesz.