Felelet helyett, egyelőre

A jelenleg is érvényes sajtótörvényt 1966-ban fogadták el, egy bor esetében ez a tény alaposan megnövelné értékét, ám egy mindannyiunkat – hiszen ha újságot nem olvas is mindenki, tévét azért néz – érintő norma esetében nem biztos, hogy előny a kommunista múlt, ráfért hát már a ráncfelvarrás. Ám Robert Fico kormánya nem éppen a médiával való pozitív kapcsolatáról ismert, így az általuk kidolgozott törvény is ilyen. Érdemben kommentálni persze csak akkor érdemes, ha elfogadta a törvényhozás – addig izgalommal várjuk, hogy bölcs honatyáink milyen módosító javaslatokat fűznek hozzá –, így egyelőre csak egy pontjához, a feleletre való joghoz csatolnánk némi kommentatív elemet – elöljáróban azt, hogy ne keverjük össze a helyreigazítással, mert az más tészta. A felelethez való jog kétélű fegyver. Lehetővé tenné ugyanis a cikkben érintettnek, hogy az inkriminált írásban szereplő tényállításokra – szerencsére véleményre nem – azonos helyen, azonos terjedelemben reagáljon. Ha tehát egy lap címlapon közli, hogy egy miniszter veri a feleségét, és a tárcavezető ezt az állítás jó hírnevére nézve – ha van még neki, a jelenlegi garnitúrában ez ritkaságszámba megy – sértőnek tartja, akkor ugyanott kell közölnie a miniszteri választ arról, hogy nem veri a feleségét, akkor is, ha történetesen az al-Kaida eddigi legnagyobb merényletét produkálná aznap, így az kívánkozna főhelyre. De coki, Oszama, mert ott a miniszteri válasz. A lapok híroldalait ugyanis nem valamiféle elvont, ködös koncepció, hanem az élet, az események ilyen vagy olyan folyama alapján szerkesztik. Így viszont a közélet szereplői másodállásban újságírói/szerkesztői munkát folytatnának. Szélsőséges esetben még az is előfordulhat, hogy a lapok példányszáma amiatt csökkenne, mert az olvasók elunnák holmi izgága politikus állandó feleleteit. Gazdasági igazgatónk pedig ráncolhatja a homlokát, attól tartva, hogy előbb-utóbb még honoráriumot is fognak kérni, felbuzdulva a sikeren.

A hét híre számomra kétségkívül az volt, hogy Ján Slotát jogerősen elítélték. Érdekes mód, ezt a tényt az autók adójához túlságosan ragaszkodó alkotmánybíróhoz hasonlatosan elfelejtette feltüntetni hivatalos önéletrajzában. Persze, az vesse rá az első követ, aki nem akart volna meglépni a szocialista Csehszlovákiából, melegebb éghajlatra, ám – ha nekem nem is, de – választóinak mindenképpen tartozott volna annyival, hogy ezt nem mulasztja el közölni. E sorok írója sokkal jobban sajnálja azt a tényt, hogy visszatért. A rendkívül aktív nemzeti vezér e héten újabb projektet jelentett be. Bár a mezőgazdasági tárcát a HZDS felügyeli, mégis úgy gondolta, kötelessége segítő jobbot nyújtani a koalíciós partnernek, és saját kezébe vette a turulok okozta károk felszámolását. Janónk turulűző kettőskereszteket szeretne emelni országszerte, különös tekintettel Dél-Szlovákiára, mert nem bírja már nézni a turulok röptét. Csáky Pált is megleckéztetné a nemzeti solymász, igaz, őt nem ragadozó madarak illegális tartása miatt, hanem mert az MKP-elnök azt találta mondani budapesti látogatása során, hogy a Szlovák Nemzeti Párt szélsőséges és ultranacionalista. A bülbülszavú Anna Belousovová nemzeti alelnök asszony szerint Csákynak lesz mit csinálnia, hogy ezt az állítását bebizonyítsa. Erről viszont végképp nem vagyok meggyőződve.