Fáradt SaS

 

Négylevelű lóhere látható rajta, meg az, hogy SaS – az ön szerencsés választása. Apropó. Szétesőben van a szlovák politikai paletta egyetlen pártja, amely a liberális értékek képviselőjének tekinti magát. A Szabadság és Szolidaritás nevű, 2009-ben megalakult formáció szétszakad és megszűnik parlamenti frakciója. Lehet, hogy a veszteséget Sulíkék már ki sem heverik, így is a legsoványabb tagsággal és struktúrákkal rendelkeztek. Pedig ha választanunk kellene, melyik parlamenti pártokat lőjük ki az Androméda-ködbe, nem ők lennének az elsők a listán. Ha konzervatívabb értékrenddel szemléljük a világot, akár még pezsgőbontásra is okot találhatunk az SaS szétesése miatt, mondván: legalább egy darabig nem fogják az agytekervényeinket tupírozni a könynyűdrogok dekriminalizálásával vagy az azonos neműek bejegyzett élettársi kapcsolataival. Ha pedig SaS-szavazók vagyunk, nincs más dolgunk, mint keresni magunknak másik pártot. Ez nem lesz nehéz, ugyanis az SaS politikusai eddig nem csináltak túl sok olyan dolgot, amit más pártok politikusai ne csináltak volna. A párt egyetlen figyelemre méltó teljesítménye, hogy 2010-ben 10 százalék feletti eredményével hozzájárult a Smer–SNS– HZDS-kormány megbuktatásához. Radičová miniszterelnöksége alatt aztán megmutatták, hogy őket is onnan szalajtották, ahonnan a többieket. Sulík, mivel nem lehetett pénzügyminiszter, fájdalomdíjként beült a házelnöki székbe, az sem zavarta, hogy nem ért hozzá. Aztán Daniel Krajcer, a médiapinokkióból lett kulturális miniszterük mutatta meg, milyen a liberalizmus po slovensky, amikor az államnyelvtörvényből nem volt hajlandó eltávolítani a szankciókat. Az SaS legnagyobb hiányossága mégis talán az, hogy nincs igazi társadalmi ideológiája (azon kívül, hogy nem szeretik Ficót és a kommunistákat). A mariska és a melegházasságok ehhez ugyanis kevés. A pártot technokraták (Sulík, Mihál, Miškov, Kollár mind azok) hozták létre. A gazdagági részt tekintve rendben is lett volna a csapat (úgysem tudja meg soha senki, mi fán terem a költségvetési hiánycél meg a szuperbruttósítás). De ki lett volna közülük az a nagybetűs liberális politikus, akire az emberek azt mondják: ennek a szavaira érdemes figyelni. A heroinos tapasztalatait kikotyogó Poliačik? Az SNS-es múltú Krajcer? Utóbbinak a roma nők sterilizálását sürgető Nicholsonovával annyi közük van a liberalizmushoz, mint a franciakrémesnek a kovászos uborkához. Szóval Sulík ezt szépen elbaltázta. A pártot ő indította el felfelé, és lefelé is. Nem egy hasznavehetetlen ember, viszont politikusnak csapnivaló, mivel az egója nagyobb, mint amenynyi esze van. Miután tavalyelőtt megbuktatta a saját kormányát, most nem volt hajlandó átengedni Kollárnak a pártelnöki posztot, a rebelliseknek pedig megüzente, hogy mehetnek a fenébe. Ilyeneket Vladimír Mečiar szokott csinálni. Szlovákiának még gyakorolnia kell a liberális pártok kitermelését. Az ANO sem volt hosszú életű, az SaS sem húzza sokáig. Jöhet a következő. Talán a hűtőmágnesük is tovább bírja.