Ezt akarták?

A parlamenti ellenzék úgy döntött, bojkottálja a Lisszaboni Szerződés elfogadását, amíg a kormánykoalíció vissza nem vonja a több oldalról bírált sajtótörvény-tervezetet.

Először is szögezzük le, függetlenül attól, mi motiválta az ellenzéket, hogy ehhez a lépéshez folyamodjon, s mit vár tőle, a dolog lényegét tekintve egyet kell értenünk vele. A kulturális tárca sajtótörvény-javaslatát valóban nem egy demokratikus országra méretezték, amire már nemcsak a hazai sajtó, hanem az EBESZ képviselője is felhívja a figyelmet. A demokrácia szempontjából a médiát szabályozó jogi norma alapvető fontossággal bír, hiszen ez szabja meg az egyik alapvető szabadságjog, a szólásszabadság határait. Jogos tehát, hogy az ellenzék a legnehezebb kaliberű fegyvert veti be. Kérdés azonban, ezzel mit ér el.

Lényegileg, úgy tűnik semmit, illetve pont az ellenkezőjét annak, ami a lépés kinyilvánított célja. Robert Fico Pavol Paška házelnökkel karöltve már megüzente, esze ágában sincs meghátrálni az ellenzéki nyomás hatására. A vitatott törvény-javaslat azóta már a parlament napirendjén szerepel, s a koalíciós képviselők – vannak épp elegen – várhatóan jóvá is hagyják.

Még kevésbé tekinthető szerencsésnek a lépés kommunikációs szempontból. A jelenlegi ellenzék egyik legerősebb és leggyakrabban hangoztatott érve a kormánypártokkal szemben ugyanis éppen az, hogy azok Európában nem szalonképesek, ami rontja az ország presztízsét is. Ehhez képest most az ellenzék blokkolja le az EU további fejlődése szempontjából kulcsfontosságú dokumentum elfogadását olyasmi miatt, aminek eddig nem szentelt különösebb figyelmet. Az utóbbi hetekben az ellenzéki kritika sokfelé hasadt, a jobboldali pártok leginkább a Robert Fico elleni bizalmatlansági indítvánnyal voltak elfoglalva. Ezért a nyilvánosság számára érthetetlen, hogy hirtelen a sajtótörvény lett annyira fontos, hogy az országot az EU-ba bejuttató politikai garnitúra „beáldozza” érte a Lisszaboni Szerződést. Várható tehát, hogy az EU-s összehasonlításban egyébként rendkívül Európa-párti szlovák közvélemény szemében ennek az ügynek is a koalíció lesz a győztese, az ellenzék pedig ismét alul marad. Annál is inkább, hiszen a jelek szerint az ellenzék sem egységes a témában – Bugár Béla egyenesen helytelennek nevezte a stratégiát, tovább degradálva ezzel az ellenzék hitelét.

Az utóbbi hetek történései alapján kijelenthető: nem igaz többé, hogy alszik az ellenzék. Hozzá kell azonban tenni azt is: ennyi nem elég. Jobban összehangolt, némi stratégiai tervezést sejtető fellépésre van szükség, amely könnyen értelmezhető és érthető a választók számára is. A mostani akció nem így jött össze. Ha azonban így folytatják, további négy év „gyakorlási” időt bulizhatnak ki maguknak. Kérdés, ezt akarják-e?