Ez itt nem a reklám helye

Bizonyára megfigyelték már, hogy a különféle műsorszámok és a filmek hovatovább csupán a reklámok közti idősávok kitöltésére szolgálnak. Sőt a kereskedelmi tévék fékezett habzású műsorszervezői és reklámmenedzserei odáig vetemednek, hogy az általuk vetített, tartalmas C kategóriás művészfilmeket is reklámtömbökkel szakítják meg. A jelenség kétségkívül sokakat bosszant. De mit tehet az egyszerű honpolgár, akinek már elege van a felejthető reklámarcokból, az idétlen szlogenekből, a rövid életű sztárocskák angol kiejtéséből, tudják: kolor necsörelsz és társai. Hát például kikapcsolhatja a televíziót, tanácsolhatnánk, de az sem megoldás, hiszen úton-útfélen reklámokba ütközik az ember. Egyáltalán nem könnyű elbújni a hirdetések elől. A reklámok nemcsak azért bosszantóak, mert hívatlan vendégekként már-már megkeserítik mindennapjainkat, hanem mert sokszor hazudnak is. Ha valaki nincs résen, még a végén kettőt fizet, egyet kap. Számos esetben állapítható meg például jogsértés a különleges ajánlatok és az árfeltüntetés szabálytalanságai miatt. Sokszor az apró betűs részt gondosan elfedő, öles betűkkel rótt szlogen is megtévesztő lehet.

Régebben még úgy tartották, jó bornak nem kell cégér, vagyis ha valami – legyen az termék, szolgáltatás, ne adj’ isten gondolat – reklámra szorul, ha rá kell tukmálni az emberekre, az biztosan bóvli. Ma már – hála a reklámhadjáratok mosóporoknál is intelligensebb kiötlőinek – egyre kevesebben gondolják így.

Norman Mailer, a Meztelenek és holtak világhírű szerzője a Washington Postban nemrégiben kategorikusan kijelentette, a gyermekek érdekében meg kell szüntetni a televíziós reklámokat. Az író úgy véli, reklámok nélkül a gyermekek többet olvasnának, kevésbé híznának el és nem lennének olyannyira hiperaktívak.

Ne feledjék, reklámok nélkül is lehet élni, és tévét sem kell feltétlenül nézni. Mert megérdemelnénk. Én befejeztem, Off.