Ez a mi kocsmánk

– Kik má’ azok az ekvádorok? Hol tanultak volna meg focizni? – teszi fel a nagyon konkrét kérdéseket Artúr a negyedik boróka után, ami pontosan azt jelenti, hogy még négy borókányi időegységig a labdarúgás lesz a téma. A kocsma közönsége azon két és fél milliárd emberhez tartozik, aki a futballhoz ért a legjobban. Válasz helyett egy újabb kérdés hasít a füstbe: – És a kínaiak? Még a rizsföldön is mezítláb járkálnak... Koca, a hatodik boróka után, mint a környék legjobb tippelője, ismét előhuzakodik a franciákkal, mert ő megmondta, hogy nem nyernek a csigazabálók. De nincs ám egyedül, Miki – aki utólag mindent előre megmond – a hetedik feles után azt is tudta, hogy a szenegáliak nyernek, mert az ázsiaiak mind jók. Közeledik a nyolcadik boró („midleszboró”) ideje, ilyenkor már keveredik a foci a politikával. – A parlamentben is van olyan, aki utólag szokott jósolni – dünnyögi a legjózanabb, a csapos, ő már ismeri a koreográfiát a kilencedik pálinkával a tálcáján. Menjenek mind a francba, mondja a szólásszabadságilag véletlenül érintett Dzsoni, mind hülyék vagytok, mint a zasszony a focihoz; lesújtóan határozott véleménye van mindenről. De ő megy el a képviselők helyett. Lexásan lép le, senki sem tudná visszahozni őt aznap este. – Mekkora lehet a Dzurinda fizetése? – hangzik el a nap kérdése Pöti szájából. Koca tudni véli, hogy többet keres, mint a francia királynő, de annyit azért nem, mint a dalai pápa. A tizedik boróka tájékán kezdi a tisztes közönség koncolni a futóbolond Dzurindát, elemezni a Beňovával szemben alkalmazható szexuális praktikákat és Schuster bohócot, aki fasza gyerek, mert néha vonatozik, de hülye, mert nem repül. A tizenegyedik után már Ľupták is hiányzik a parlamentből, Miki az amerikai álmot kergeti, belőle is lehetne parlamenti alelnök. Közeledik az éjfél, a 12. feles, a nietzschei mélységek és hamvasi magasságok ideje, a boróka filozófiája. Megint az ájulás menti meg az utókort az empiriokriticizmus legújabb gyöngyszemétől. Reggel foci.