Etiópia tízezer forintért

Aki alszik, az hülye, mert lemarad a csodás nyereményekről – a ripacs többször is célzott rá, igaz, burkoltan. Ha összefutok vele, én bizony behúzok neki egyet! Pedig időközben lecsillapodtam, az általam figyelemmel kísért műsor óta eltelt pár nap. Azt hittem, hogy az a televíziós emeltdíjas telefonos játék, amelynek feladványa az etőfip betűkből a leghíresebb magyar költő vezetéknevének kirakása – akinek egyébként Sándor a keresztneve, segítségül elárulták –, csak áprilisi tréfa volt. Kiderült, hogy nem, és a népbutítás folytatódik! Éjfél körül kapcsoltam át a kereskedelmi csatornára, „a magyar balosra”, ahová egy másik Sándor, a Fábry száműzné a Napkeltét a közszolgálatiakról. Éppen akkor indult a telefonos játék egy rendkívül idegesítő filigrán fickóval. Elsőként villámjátékot (!) hirdetett meg, tízezer forintért. Egy a betűre végződő országot keresett. „Nem rossz” – ez volt a reakciója minden egyes tippre. Eleinte nem értettem: egy válasz ugyebár vagy jó, vagy nem, később rájöttem a ripacs „logikájára”. A nézők számtalan „országot” soroltak fel: Arábia, de még Afrika is elhangzott, Kanada pedig háromszor. Végül az egész műsor a villámjátékból állt. A műsor?vezető ez alatt megvalósította a Barátok közt egész koncepcióját: hol szeretetreméltó volt, hol gonosz, az egyik pillanatban barátságosan közelített felénk, a másikban számon kérőn. „Meglátja, lemarad a csodás nyereményről!”, „Tudom, maga tudja a választ!”, „Már megint taktikázik?”, „Megint elviszik az orra elől!” és hasonlókat halandzsált. Legtöbbször a „Pengeélen táncolunk” mondat hagyta el a száját, de szerintem ő sem értette, mire céloz. Többször is elindult a képernyőn a visszaszámolás, jelezvén, a megadott időközben a nyeremény a duplájára, sokszorosára, tízszeresére nő. Volt, hogy három perc alatt – természetesen, amikor nagy volt a nyeremény – egyetlen telefonáló sem kapott lehetőséget. A fickó szavaiból azt vehettük ki, senki sem hív, ami persze nem igaz, a halandó nehogy azt higgye, mindenkit adásba kapcsolnak, persze, a pénzt minden egyes hívásért leszámolják. Közben segítséget is kaptunk, bazi nagyot, az ország utolsó előtti betűje az i volt. A műsor végén azután az ország kezdőbetűjét is megkaptuk, az e betűt. A ripacs úgy döntött, addig nem köszön el, amíg valaki nem hív. Vagy öt perc elteltével, amikor már majdnem előrántotta a papírját rajta a megfejtéssel, végre megcsörrent a telefon. Elhangzott a helyes válasz, az Etiópia, a kiinduló, minimális nyereményért. A „szerencsés úriembernek” a műsor során kétmillió forintra duzzadt főnyereményt sajnos nem sikerült elvinnie, pedig megvolt rá az esély, de a dobókockákkal nem jött össze a háromszor hat… A hab a tortán a műsor címe: Többet ésszel. Csak a margóra írom: hol van ilyenkor az ORTT? Alszik? Mert akkor ő is hülye!