Erzsi néni gyalogol

Szombat délután farkasordító hidegben várok az utolsó zselízi autóbuszra. A farnadi presszó előtt Erzsi néni toporog komor arccal, kétségbeesetten tudakolózik, miként juthatna el mihamarább Nagysallóba. Ő az esti ügyeletes az idősek otthonában, pontosan kell munkába érnie, nincs mese. Erzsi néni ápolónő, mellesleg tapasztalt bábaasszony is, nagy tekintélynek örvend a környéken, tán nincs is olyan ember a mostani harmincasok közt, akit gyerekkorában nem pátyolgatott volna, nem kísérte volna aggódó, szerető figyelemmel testi-lelki fejlődését. Zsémbes, nagyszájú – mondják rá sokan. Lehet, de van szíve, még ha egyeseket zavar is, hogy kimondja a meztelen igazságot – gondolom én. Noha Nagysalló egy ugrásnyira található Farnadtól, Erzsi néninek pechje van, autóbusszal már nem jut tovább. Utazhatna a zselízivel, de akkor semmi esélye, hogy beérjen. Nekivág hát gyalog. Nem szitkozódik, csak legyint, és összeszorított szájjal nekifeszül a januári szélnek, hóesésnek, ballag az országút szélén, majd csak elkopnak a kilométerek, majd csak fölveszi egy autó, neki oda kell érni, ha törik, ha szakad, ha kisbalták is potyognak az égből... Más. Itt fekszik előttem a Nyitra megyei önkormányzat szóvivőjének legfrissebb közleménye a vasúti szárnyvonalak megszüntetéséről. Egyebek mellett cáfolja a közlekedési miniszter kijelentését, mely szerint a megyei önkormányzatoknak van annyi tartalékpénzük, hogy esetleg saját hatáskörben működtessék tovább a személyforgalmat. A szóvivő a pénzügyminisztert idézi, aki elismerte, hogy a megyék alulfinanszírozottak, de az államnak egyszerűen nincs több pénze... Olyan ez, mintha a lányát azzal bocsátaná útnak az ember: „Eredj, lányom, mától önálló vagy, ne pusztítsd tovább a kenyeret, nesze, stafírungnak két korona.” Gondolom, Erzsi néni azóta beért a munkahelyére. Miként február másodikától majd azok is, akik a Léva–Párkány és Csata–Ipolyság vonalon utaznak, naponta. Mert a vonatpótló busz gyorsabb és gazdaságosabb lesz. Naná.