Erősebbet a gyengébbtől?

Barátnőmmel hétköznapi dolgokról beszélgettünk a telefonon. Egyszercsak felsikított. „Jaj, a macska! Elkapták a macskát!” Ijedten kérdeztem, „de hát miféle macska, kit kaptak el?” Reszkető hangon mesélte, hogy a szomszéd ház udvarában két kutya kergetett egy macskát, amelyik felmenekült a fára. Acsarkodva ugatták, de a macska már biztonságban volt, mire jött egy asszony és dühösen lekergette szegényt a fáról. Több sem kellett a kutyáknak! Elkapták és ott helyben marcangolni kezdték... „Jaj, nem bírom nézni, ez kész horror”, jajgatott felindultan a barátnőm.

A beszélgetést befejeztük, s én csak egyet ismételgettem magamban: oda neki egy oroszlánt, egy jó erőset, egy kutyamarcangolót... Aztán elgondolkodtam. Ki lehetett az az aszszony? Bizonyára a kutyák gazdája. Miért kergette le a macskát? Talán az ebek hangszálait féltette? De hát azok egy idő után maguktól is megunták volna az ugatást, ez így szokás kutyáéknál! Ha pedig zavarta őt az ugatás, miért nem a kutyáit utasította rendre? Csak nem attól félt, hogy a macska hirtelen a nyakukba zúdul és kárt tesz bennük...

Halványan derengeni kezdett valami, aztán hirtelen bekapcsolt az agyam. Igen, ez egy tipikus magatartás. Nem a gyengébbet kell védeni az erősebbtől, hanem az erősebbet a gyengébbtől. Ma egy macska, holnap egy gyerek... Aztán a másik fél zsebében is kinyílik a bicska, fájdalmában, tehetetlenségében bosszúért, oroszlánért kiált..., s folytatódik a mészárlás. Nem csak a szomszéd kertjében.A szerző szociológus