Én – tégedet?

Elgondolkoztató, két újságoldalnyi szerkesztőségi hirdetést közöl a legnagyobb példányszámú szlovák hetilap legfrissebb száma. Három kategóriába sorol tizenkét ismert szlovákiai politikust. Az első a Félnek a visszatérésüktől? címet viseli, s alatta Mečiar, Malíková, Slota és Ľupták fényképe látható. A második oszlopban Csalódtak bennük? cím alatt négy jelenlegi kormánypárti elnök – Dzurinda, Koncoš, Hrušovský és Bugár – portréját közlik. Vajon meglephetnek-e valamivel bennünket? – olvasható a harmadik sor elején, ahol Fico, Rusko, Gašparovič és Weiss arcképét helyezték el. A nagy, kék felületen mindössze két mondat virít: Ne hagyja elveszni a szavazatát. Ha nem akarja, hogy szavazatán az ön akarata nélkül osztozzanak, akkor menjen el szavazni, és voksoljon a kisebbik rosszra. Szlovák laptársunk vezetői – akik közül többen hétről hétre a legszínvonalasabb belpolitikai kommentárokat írják – ezúttal is fején találták a szöget. Jól érzékelik ugyanis, hogy nagyon sok a kiábrándult és a nagypolitika iránt teljesen közömbös polgár tájainkon. Akik például csak akkor tudnának örülni Szlovákia kétségtelen külpolitikai sikereinek, mondjuk, a most véget érő választási ciklusban jelentősen megerősödött külhoni tekintélyének, ha nem szembesülnének súlyos megélhetési gondokkal, egészségügyünk katasztrofális helyzetével, a korrupció ezernyi megnyilvánulásaival, igazságszolgáltatásunk lezüllésével, amelynek egyik döbbenetes jele, hogy gyilkosok grasszálhatnak újra szabadlábon. Csalódással vesszük tudomásul azt is, hogy a nyitrai döntéshozók – a kormány ajánlása és anyagi támogatása ellenére – valósággal elszabotálták a magyar pedagógiai kar ügyét, s az agrárminiszter a gazdátlan földek ügyében véghezvitte akaratát a tétovázó, sokáig a baloldaliakkal paktáló kormányfővel szemben, nem kis mértékben a többi szlovák párt cinkostársi együttműködésének köszönhetően is. Tucatnyi okunk lenne nekünk is, hogy egyik legszebb népdalunk szövegéhez hasonlóan meditálva – hát én immár kit válasszak – azt vágjuk oda, hogy én – tégedet, soha! Mármint egyetlen jelenlegi párt, s egyetlen mai politikus sem szolgált rá a bizalmamra. Csakhogy... Markukba röhögnének a visszatérésben reménykedők és más populisták, mert ha a csalódottak távol maradnak a voksolástól, akkor ők sokkal jobban szerepelhetnek. Mert arra mérget vehetünk, hogy Ficónak, Mečiarnak, Gašparovičnak most is nagyon sokan bedőlnek, hiszen főleg Észak-Szlovákiában oly sokan bíznak valamiféle csodában, s az éppen ügyeletes politikai megváltóban. S éppen ezért a mi szavazataink is gátat szabhatnak a csörtető politikusok négyesztendős dáridózásának, amelynek egyik céltáblája feltehetően ismét a szlovákiai magyarság lenne. Elsősorban ezért felülemelkedhetnénk indulatainkon, kiábrándultságunkon. Mert itt és most bölcsen, vagyis előrelátóan kellene döntenünk. Úgy, ahogy az ismert intelem sugallja: Mindnyájunknak el kell menni. S arra a pártra szavazni, amelyről mégis csak úgy gondoljuk, hogy politikusainak szakmai, emberi hibái ellenére képes lehet érdekeink eredményesebb képviseletére.