Én kerékpárral megyek

LAKNER ZOLTÁN

„Költséghatékony.” Ezt felelte egy – név nélkül – nyilatkozó Fidesz-politikus, mikor megkérdezték tőle, miért folyik a kampány úgy, hogy a Fidesz egyelőre nem adja hozzá a nevét. Volt és lesz ugyanis egyfelől a kormányzati kampány. A Fidesz folyamatosan gyúrja át kormányzati mezben, közpénzből a választók gondolkodását és pártpolitikai ítéleteit. Januárban pedig ismét beindult a CÖF: méregdrága plakátkampányt kezdett az ellenzékkel szemben. „Közadakozásból”, egy olyan országban, ahol a valódi civileknek bélyegre sincs pénzük. Igaz, más civil szervezetek vezetői nem töltenek be vezető pozíciót a civileknek járó pénzek odaítéléséről döntő állami testületben.

Tehát „költséghatékony” a Fidesz-kampány. A kormánypárt még nem költött egy forintot sem, de mindarról, amit sikernek tekint, s mindarról, amit az ellenzékről gondol, ömlenek az „információk” a választókra. Ilyen a hetedik szabad, vagy milyen, választás Magyarországon.

S akkor a Nemzeti Választási Iroda címzés nélkül postaládákba szórt regisztrációs leveléről vagy az Amerikában élő szavazóknak küldött, a voksolás napját hibásan tartalmazó értesítőről még nem esett szó. „Az állam működik”: a választás, a legfontosabb demokratikus közjogi aktus... hát, szóval, zajlik.

Nem lustálkodik a kormánypárti média sem. Például a gazul politizáló „ellenzéki” színházakat támadja. Közben a Nemzetiben a kormányt bírálni merészelő külföldi politikusokat gúnyolják a színpadon, de az nem baj. A Hír Tv „belenyúl a hangsávba” egy olyan tudósítás során, amelynek épp az lett volna a lényege, hogy eldöntse: az általuk felhangosított mondat vajon a helyszínen, a szocialisták nagygyűlésén is tisztán hallható volt-e, vagy sem. Az „ügyet” ezerrel tolta az adófizetők pénzén fenntartott állami média.

„Egyenlő pályák, egyenlő esélyek” – mondta Sándor György humoralista híres iskolai jelenetében a futni induló gyerekeknek. „Én kerékpárral megyek” – tette hozzá.

Az ellenzék egy súlyos adócsalási ügy árnyékában hátrányból vághat neki a választásnak. Ez akkor is így van, ha a Fidesz feltételezett ügyeinek értéke messze felülmúlja Simon Gábor 240 millió forintját. Az ellenzéknek ugyanis pontosan azt kellene bizonyítania, hogy ma már nem az, ami egykor kormányon volt. Orbánnak megfelel, ha a választók nagy része mindenkire legyint és hagyja az egészet a csudába. Addig se firtatják, mit művelt 2010 óta a Fidesz, amely most saját híveit mozgósítva begyalogolhat a célba.

Év elején az MSZP, az Együtt és a DK váratlanul gyorsan megállapodott a közös listáról. Utána – az MSZP -gyűlést leszámítva – alig történt valami. Persze, nem kevés energiába kerül felépíteni a közös kampány mechanizmusait, összerakni kulcsmondatait. Mikor ez meglesz, csak akad még egy CÖF által meghagyott tenyérnyi plakáthely, ahova kiragaszthatják.

A szerző magyarországi politológus