<p>Ismerek egy embert, akinek hét gyereke van. Ő jutott eszembe, amikor a minap azt mondta valaki, nem az a magyar, aki magát annak tartja, sőt, nem is az, akinek a gyerekei magyarok, hanem az, akinek az unokái is azok.</p>
Ember tervez
Ez a valaki, akinek pillanatnyilag még egy szem gyereke sincs, nagyon emlékeztet a hétgyerekesre, akinek már több unokája van. Hogy érthető legyen, mi a közös bennük, vissza kell mennünk a múltba, amikor a hétgyerekesnek még csak három gyereke volt. Pontosabban már három volt, nekem csak kettő, és ha néhanapján találkoztunk, ezt mindig a szememre vetette. Hát milyen magyar anya vagy te, hogy csak két gyereked van, kérdezgette enyhe provokatív felhanggal, amely gyerekei számának növekedésével egyenes arányban erősödött. Fő, hogy te jó magyar apaként pótolod a hiányt, szoktam neki válaszolni, mert ez volt az igazság, meg mi mást válaszolhat az ember lánya egy ilyen kérdésre, ha nem akar meddő vitába vagy veszekedésbe bonyolódni. Ez az apa nevelési elveit is megosztotta velem. Felesége csakis magyar népdalokkal ringathatta álomba a gyerekeket. A tévében csakis magyar adókon sugárzott meséket volt szabad nézniük, irtózatosan megkritizált mindenkit, aki megengedte a gyerekeinek, hogy az osztrák, s hallatlan módon a szlovák csatornák meséit is nézzék (akkoriban még más csatornák nem voltak). Később ügyelt rá, hogy a gyerekei csak magyar popzenét, de még inkább csak magyar népzenét hallgassanak, csak magyar fiatalokkal barátkozzanak, s általában Erdélybe jártak nyaralni, mert úgy tartotta, az erdélyiek az egyetlen igaz magyarok. Gyanítom, hogy bizonyos információk a gyerekeiről nem jutottak el hozzá. Például az, hogy némely gyereke a csupa magyar fiatalokból álló társaságban nemcsak magyar zenét hallgat, sőt vannak gyerekei, akik kimondottan szeretik az egyik szlovák együttes zenéjét. Hogy már utálnak Erdélybe járni. Hogy az állítólagos magyar kislány, akivel a fia jár, nem magyar, s nem azért nem mutatta még be nekik az ifjú, mert nem komoly a dolog, hanem pontosan azért, mert komoly, s tartott tőle, hogy szakítás lesz a vége. Na, nem a lánnyal, hanem a családdal. Öt gyereke, amint lehetett, más lakásba, más településre vagy más országba költözött, de nem Erdélybe, sőt, még csak nem is Európába. Két gyereke még otthon lakik, de jobban szeretnek az elköltözött testvéreiknél időzni. Az öt felnőtt gyerek közül kettőnek van magyar társa, kettőnek szlovák, egynek lengyel. Négy unokája közül az a három, aki Szlovákiában él, tud magyarul. Mégis három gyerekének a mai napig nem bocsátotta meg, hogy nem magyar párt választott, s minden családi együttlét – ami egyébként elég ritka, ezt a saját felesége panaszolta –, emiatti veszekedéssel, majd a fiatalok gyors távozásával végződik.
Ember (néha erőszakosan) tervez… Persze van szabad akaratunk. De a gyereknek, unokának is.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.