Elzárnák a pénzcsapot

Ahogy közeledik Szlovákia a célszalag, azaz az Európai Unió felé, úgy válik egyre zötyögősebbé az út. A csatlakozási fejezetek lezárásának üteme lassul, a kritériumok egyre szigorodnak, napjainkban például a gazdasági versenyről szóló fejezet nyugvópontra jutása okoz komoly fejtörést szinte valamennyi társult „éltanulónak”, többek között Csehországnak, Máltának és Magyarországnak.

Az unió bőségszaruja kiapadóban, ennek jeleként Brüsszel már korábban figyelmeztette a belépésre várókat, hogy számoljanak az agrárdotációk radikális lefaragásával. Később javaslat szintjén az is felmerült, a várhatóan 2004-től csatlakozó új tagállamok kezdetben ne tölthessék be a félévenként változó elnöki posztot; ezzel kimondatlanul is kiskorúságunkat, alkalmatlanságunkat érzékeltették. Az éppen most elnöklő Dánia pedig a minap azzal rukkolt elő, hogy a belépést követően az új tagok alig részesüljenek közvetlen pénzinjekcióban, ehelyett inkább a célirányos szerkezetváltó alapok forrásaiból merítsenek. Talán nem mindegy, melyik zsebből fizetnek? Legkevésbé sem, mivel az újabb megszorítás – pesszimista forgatókönyv szerint – azt eredményezheti, hogy az új uniós tagok esetleg nettó befizetőkké válnak.

A Brüsszellel folytatott tárgyalások során eddig kimondottan békés hangot megütő Szlovákia is nemtetszését fejezte ki; Eduard Kukan külügyminiszter szerint az sem kizárt, hogy egy évvel a belépésünk után máris többet fizetnénk be, mint amennyit kapunk a közös kasszából. Ami teljesen abszurd helyzethez vezetne, hiszen így a vitathatatlanul fejletlenebb országok olyan tagokat támogatnának, mint a közös kasszából a befizetettnél többet kapó Nagy-Britannia vagy Franciaország. Brüsszel agyafúrt eurokratáinak csavaros az észjárása, de ilyen fordulatot hozó javaslatot azért senki sem várt tőlük. Az Unió most azzal védekezik, hogy a strukturális és felzárkózási alapból jóval többet kaphatunk, mint közvetlen támogatás formájában. Ha csak a számokat vesszük alapul, akkor ez igaz, viszont tudni kell: az említett alapokból csak precízen kidolgozott koncepciókon alapuló programokat finanszíroznak. Ismerve az előcsatlakozási alapok eddigi kihasználtságát, Szlovákia biztosan nem fogja tudni kimeríteni az elvileg rendelkezésre álló kereteket, s ez részben vonatkozik a többi közép- és kelet-európai társult tagra is. Vagyis az unió látszólag többet nyújtana, de valójában kevesebbet adna. Olyan, mint a népmesék furfangos parasztlánya, aki lovon is jön, meg nem is, ajándékot hoz is, meg nem is. Hogy mi ebből a tanulság? A társult tagok uniós főtárgyalóinak egyre inkább tudatosítaniuk kell, hogy itt már nincs mese, csak kőkemény pozícióharc, könyöklés, érdekkijárás és lobbizás révén érhetjük el, hogy méltósággal, megalázó feltételek nélkül léphessünk be az Európai Unió kapuján.