Elnökjelöltek a modern médiában

KOCUR LÁSZLÓ

A 2008-hoz a legközelebb eső szlovákiai voksolás az elnökválasztás volt 2009-ben. Akkor Ivan Gašparovičnak egyértelműen hagyományos eszközökkel sikerült legyőznie a közösségi médiát jobban használó Iveta Radičovát. A közösségi média kampánycélú felhasználása először a 2010-es parlamenti választások során volt intenzívebben érzékelhető, a 2012-es előrehozott választások során már rendeltetésszerűnek is nevezhetjük azt. Ennek fényében kimondhatjuk, a tizennégyből az a két elnökjelölt, aki saját honlap nélkül vág neki a 2014-es államfőválasztásnak biztos kudarcra van ítélve. A kommunisták jelöltjéről, Ján Jurištáról és Stanislav Martinčekről, egy parlamenten kívüli, nemrég alakult párt jelöltjéről beszélünk. Hasonló cipőben jár Stanislav Martinčko is, hiszen a martincko.sk domain szabadon regisztrálható. Ha valaki megvásárolja ezt a domaint, majd a forgalmat egy felnőttoldalra irányítja, azzal kellemetlen perceket okozhat az úrnak… A többi elnökjelöltnek van honlapja. Értelemszerűen, tennénk hozzá, de nem tehetjük.

A következő platform, ahol a jelöltek a szólás igényét kielégíthetik, a blog. Ezzel az elnökjelöltek kétharmada él, illetve ennyi nevén van saját honlapon, nyilvános platformon regisztrált blog. Igaz, némelyikük csak egy-két bejegyzésig jutott, ami a blogolvasó közönség szemében sokkal negatívabban csapódik le, mint ha bele se kezdtek volna. A blogoszférában viszonylag régi arcnak számít a jelöltek közül Robert Fico és Radoslav Procházka. Mivel csak öten vannak, akik nem blogolnak, egyszerűbb őket felsorolni: Stanislav Martinčko, Ján Jurišta, Milan Melník, Jozef Šimko és Bárdos Gyula nem akar magának bloggeri babérkoszorút. A két honlaptalan jelölt a legnagyobb közösségi hálózaton, a Facebookon sem aktív, Jozef Šimkónak sincs rajongói oldala. Persze, az oldal megléte önmagában még kevés. Ha az utolsó tartalom január 19-én került fel – döbbenetes módon Robert Fico esetében –, az annyit ér, mint kandisznón a mellbimbó. A Facebookon Andrej Kiska nyerné a választásokat, tegnap 47 300 rajongójával, de ha összeadjuk az összes jelölt összes lájkját, az eredmény 94 ezer lesz, ami a választásra jogosultak számához képest még mindig döbbenetesen alacsony szám.

E sorok írója más fórumokon már többször hangoztatta, hogy a Twitter nem tudott meghonosodni a Facebook által „egyeduralt” szlovákiai közösségimédia-térben. A 140 karakteres üzenetek írását lehetővé tevő mikroblog használata ugyan a progresszió jeleként értékelhető, de ezt a választást biztosan nem fogják vele megnyerni. A jelöltek közül Viliam Fischer, Jozef Šimko, Milan Melník, Helena Mezenská, Pavol Hrušovský és Andrej Kiska sem él vele; de a többiek is csak kampánycélokra használják, egyedül Procházkának volt már a választási hadjárat előtt is Twittere, e kézirat leadásakor 439 követővel – összehasonlításként: az Új Szónak 499 van – félszeműként király a vakok között. A jelöltek közül, meglepő módon sokan vannak jelen a Szlovákiában kevésbé felkapott Google+-on, a Youtube csatornája is annyi jelöltnek van, amennyinek Twittere: tíznek. Az Instagramon és a Pinteresten viszont csak Radoslav Procházkát találjuk meg.

A közösségi média használata a kampányban viszonylag tág téma, és a választásokig a felhasználás intenzitása még változhat is, az összesen 94 ezer lájk azonban jól mutatja, Szlovákiában a közösségi média még messze nincs olyan pozícióban, hogy választásokat lehessen nyerni vele.