Elavult műlólábak

A parlament elfogadta a magát elszántan liberálisnak minősítő ANO által beterjesztett, a konzervatívságára oly rátarti KDH által pedig rendületlenül ellenzett törvénymódosítási javaslatot. Mindkét szekértábor szónokai és tollforgatói rengeteget érveltek pro és kontra. Szócséplés lenne arról értekezni, hogy mondjuk a magzat a fogamzást követő hányadik naptól tekinthető embernek, vagy hogy hol húzódnak a nő önrendelkezésének határai.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a liberális Rusko és a hagyományokhoz ragaszkodásra berendezkedett Hrušovský milyen pártstruktúrában foglalt állást. Mindkét párt a 10 százalékon aluli politikai erők kategóriájába tartozik. A KDH-t az különbözteti meg az ANO-tól, hogy az előbbi a maga 7-8 százalékának megőrzésére rendezkedik be. Keresztényeinknek igaza van, Szlovákia valóban nem érett meg egy korszerű kereszténydemokrata típusú konzervatív párt felfuttatására. Pozícióinak megtartására azonban a kevésbé képzettek körében képes. Az öregasszonyok jelentős része még szentírásnak tekinti a plébános úr tanácsát. Merőben mást terveznek az ANO pártirodáiban. Rusko közelről szemléli az SDKÚ népszerűségének lemorzsolódását. Természetes, hogy a Dzurindából kiábrándultakat meg akarja nyerni. Végső soron sem itt, sem ott nem a terhességmeszakításról volt szó. Hiszen – igaz, alacsonyabb szintű jogszabállyal – eddig is engedélyezték a magzat genetikai rendellenessége miatt orvosi szempontból indokoltnak tartott interrupciót. Az tapint rá a lényegre, aki így teszi fel a kérdést: Rusko miért éppen most hozta elő ezt az ügyet. Liberális vezetőként tudnia kellett volna, hogy pártja szabadelvűsége bizonyítására tucatnyi más, jobb lehetőség is kínálkozna. Például állást foglalhatna a nacionalista megnyilvánulások elmarasztalására. Vagy könnyűszerrel lehetne cáfolni a KDH-vezetőknek azokat a kijelentéseit, amelyek azt sugallják: a liberalizmus maga a sátán szinonimája. Orvosi problémák megoldásával való elkötelezettség helyett (a magzat genetikai rendellenessége esetén való beavatkozás kiváltképpen orvosi probléma) az ANO megtehette volna, hogy pl. kritizálja a KDH-nak az állam és az egyház összefonódása iránti hajlamát. Ez par excellence liberális teendő. Persze, nem annyira látványos, mint a magzatelhajtás engedélyezésének-tiltásának kérdése.

Egy évet se töltött ki ez a kormány parázs koalíciós összecsapások nélkül. A kedvezménytörvény által gerjesztett vita során mindkét oldalon kilóg a lóláb. A diagnózis egyértelmű: a politikai kultúra és egy kis bátorság hiánya. „Liberális”–keresztény relációban is ugyanez tapasztalható. A KDH-ban senkinek se volt kurázsija kimondani, hogy ez a keresztény párt bizony nem is annyira konzervatív, mint amennyire maradi. Az ANO liberális vezetőiről pedig messziről lerí, hogy ezek a liberálisok tegnapelőtt még olyan bolsevikok voltak, akik annyit se tanultak meg a politikai ábécéből, hogy a rossz baloldaliság ellentéte nem a jobboldaliság.