El kell menni

Pocsék a közhangulat Szlovákiában. Nem is elsősorban a feszített tempójú reformok miatt, bár máig csupán pénztárcáinkat megkopasztó következményeit érezzük. Kedélyállapotunkat mégis leginkább a legtöbb politikus fennhéjázása, az empátia hiánya, a polgárok gondjai iránti közöny borzolja. Ezért nem tudom egyetlen rossz szóval sem illetni azokat, akik mostanság olyasmiket hangoztatnak, hogy nekik aztán teljesen mindegy, ki jut Brüsszelbe és Strasbourgba. Menjenek el voksolni azok – ismételgetik nekikeseredve –, akik élvezik a rendszerváltás, a vadprivatizáció és a mindmáig csak polgárkínzó gazdasági és szociális döntések előnyeit. A harag azonban ebben a helyzetben is rossz tanácsadó. Mert joggal ostorozzuk az előző és a mostani Dzurinda-kormányt baklövéseiért, ám azért mégis csak meg kell süvegelnünk, hogy leküzdötte azokat a hátrányokat, amelyeket Mečiarék bagázsa okozott, s a három tagjelölt szomszéddal egy időben vezette be az országot az Európai Unióba. Ahol nem repülnek sült galambok a szánkba, ahol óriási a konkurencia és a versengés. Ahol azonban kellő tudással, kreativitással és szövetségeseket találó, okos politizálással Szlovákia is követheti az ír vagy a finn példát. Vagyis belátható időn belül érezhetően könnyebb lehet nálunk is a megélhetés. Gyermekeink előtt pedig sokkal nagyobb lehetőségek nyílnak a már európai mércével mérhető életminőség megteremtésére. A joggal remélt javulás egyik feltétele, hogy rátermett szlovákiai képviselők kerüljenek az Európai Parlamentbe. És legyenek ott hazai magyarok is. Ha sokan megyünk el voksolni, akkor két képviselője lehet hazai nemzetrészünknek a boldogulásunk szempontjából egyre fontosabb posztokon. Neves külföldi nyelvtanárok minősítették kitűnőre angolnyelvtudásukat. Bauer Edit a szlovák és külhoni szakértők szerint is az egyik legfelkészültebb hazai politikus, akinek volt kurázsija arra is, hogy a rossz kormánypárti szociális törvénytervezet ellen szavazzon. Berényi József másfél évtized alatt sokrétű brüsszeli és európai kapcsolatokat épített ki döntés-előkészítő, s legújabban döntéshozó személyiségekkel. Nem elsősorban őket, ezúttal nem is a kormánypártokat büntetnék azok, akik otthon akarnak maradni, hanem önmagukat és a fiatal nemzedékeket. Ugyanis az elkövetkező években egyre több – bennünket is közvetlenül érintő – döntés születik majd Brüsszelben és az Európai Parlamentben. Ahol az MKP képviselői a magyarországi voksolások várható győztesével, a Fidesz jelöltjeivel, s ha befutók lesznek, akkor az SDKÚ és a KDH tagjaival összefogva sikeres munkát végezhetnek a jelenlegi legerősebb frakcióban, az Európai Néppártban. Van csaknem három hetünk a higgadt mérlegelésre. És az évszázados üzenet megszívlelésére: vagyis itt is, most is, mindnyájunknak el kell menni.