Eklektika

Burjánzanak a nyári programok. A sínen közlekedő csallóközi sárga fagyasztóláda is új műsort kínál. Kezdődik! Íme, a mozdonyvezető belépője. Fagyit nyal, de mivel lassan indulni kell, laza mozdulattal kihajítja a maradékot az ablakon. Eltalál vele egy vak embert, aki a feleségével a vonatra igyekszik. Az asszony már fél lábbal felszállt.Nem látja a tettest, csak a maszatot a férje ingén. Micsoda disznók az emberek, hogy megdobálják a rokkantakat, sóhajtja. A mozdonyvezető közben becsukta a fülkéje ajtaját, így (talán) semmit sem hall, a szemtanúk pedig, ahogy az a groteszk műfajnál szokás, nem tudják, hogy nevessenek-e vagy sírjanak.

Elindul a vonat. Jön a lírai betét. A szélben kukoricák remegnek. Odakinn Anna szőkeségének lágyan hullámzó nyugalma, odabenn hangyák csatája az élettérért. Az utasok elterpeszkednek, táskáikkal telerakják az üléseket. Egy vékony apa fél fenekével az egyik, másik felével a másik széken ül, felesége, kislánya és három nagy pakkjuk a vele szemben levő két ülésen szoronkodik. Ez akciót sejtet. Valóban, a férfi szól a kalauznőnek, hogy kér sajtót. Milyen sajtot, élénkül fel a kislány. Csöndben legyél, mondják neki egyszerre a szülei. A kislány nézeget. Egy férfi kitágult alsógatyában és atlétatrikóban, mintha épp az ágyból szállt volna ki, mert tele a hólyagja. Hirtelen rántással szőrt tép ki az orrából. Megnézi. A kislány kuncogni kezd. Csöndben legyél, mondják egyszerre a szülei. Arrébb egy idős asszony ül, strandra megy a barátnőjével. Ahhoz is van öltözve. Fülében aranykarikák, nyakában több sor arany nyaklánc, mindegyik ujján aranygyűrű, mint amikor az arab nők menekülve magukon viszik a család vagyonát. A barátnőnek, amikor zöttyen a vonat, kipottyan a melle a pántos ruhából. A kislány mutatná az apjának, de az csak a sajtót figyeli, és mondja, mint a verkli, hogy csöndben legyél. Egyébként az ilyen fonnyadásnak indult mell igencsak megörvendezteti az ember lányát (a fiát aligha), mert látja, hogy van hova fejlődnie.

A következő megállón az újonnan felszállók helyet keresnek. A többiek eközben érdeklődéssel tanulmányozzák a gazdasági lap börzerovatát. Jut eszembe, miért nincs a vonaton magyar nyelvű újság? De jó lenne! Hát még, ha lopnák! Mint a magazinokat, melyeket fiatal barna fiúk nemes flegmasággal kiemelnek az újságtartó rekeszből, majd leszállnak, és a pozsonyi nagyállomáson pénzért kínálnak.

A következő állomáson a vak ember leszállna, de népes pereputty nyomakodik fel a vonatra, s mint élő zsírtenger, ez a horror helye, a leszállni készülőket az üléseknek préselik. Amikor mindenki szerencsésen kiszáll és elindul a vonat, azt mondja az egyik: az a vak, majd átszúrt a botjával. Jól néztem volna ki, ha egy vakvezető bot okozza a halálomat. Ez lenne a műsorban az abszurd szál, de a rendező inkább elvarrta. Hagyjunk valamit holnapra is.