Egymillió koronás kérdés

Van-e még véleményszabadság ebben az ezeréves méhecske megálmodta, túlterjeszkedve is kissé szűkre szabott córeszban? Avagy: vedd a kormánytényezővé emelt idegengyűlölet igazságát, és oszd el tízzel? A végrehajtó hatalom és az igazságszolgáltatás elkülönülése leírható egy egy?szerű osztással? Megnyugtató, hogy számszakilag még demokrácia vagyunk.

Persze, fasisztázni csak pontosan, szépen! Benito Mussolini Clara Petacci kezét fogva forog sírjában az Inforádióban kimondatlanul sugallt összehasonlításra. A múlt századi szélsőjobboldali diktatúrákat összefoglaló néven fasizmusokként feltüntetni, a nemzeti szocialistákat a maszatolás igényével legfeljebb nácikként emlegetni, az internacionalista (helyesebben magyarul: nemzetietlen) szocialistáknak állt érdekében. Nehogy valakit furdalni kezdjen a kíváncsiság, mit is keres a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt nevében a kommunista párt által uralt rendszerre stempliként ragasztott szocialista jelző. Ezzel magyarázható, hogy a kommunista propaganda szellemi verőlegényei sajátos bájjal fasisztázták politikai ellenfeleiket. Sőt, sokan közülük, a fasizmusbunkó forgatásában a „módszerváltás” után sem fáradtak el. Fábry Sándor nyelvi leleménye feloldja a rendszerváltás vagy rendszerváltoztatás dilemmáját – néhai Antall József szerint ugyanis „gatyát váltunk, rendszert változtatunk” – mivel rendszert nem, legfeljebb módszert váltottak abban a „körülszaros” közelmúltban.

Legalább egymillió érv szól koronánként amellett, hogy huszonöt éve egy helyben toporgunk. Kutyaszorítóban. Amikor, éppúgy, mint manapság, anya?nyelvű oktatásunkat készültek kikezdeni, bátran, szabadelvűen hallgattak sokan, éppen a később szélsőségessé kárhoztatott emelt szót, s fizetett érte egymillió koronánál is súlyosabb hónapokat. Ezen nem változtat az sem, hogy 2002 tavaszán az emlékezetes Kossuth téri nagygyűlésen a bicska nyílt ki a zsebemben, a balliberális média legnagyobb örömére forradalomról vizionáló, Duray Miklóst hallgatva. Mint ahogy köszönjük a „Veled van a Felvidék, Viktor!” halhatatlan mondatát. Duray úr, sokat segített, tényleg! Ám emellett a hülyeség is lehet politikai kategória, s nem írja felül a múltat. Huszonöt éve úgy történt, ahogy. Huszonöt éve lapítottak a senkik, s kiállt az az ember, akit ma sokan keresztre feszítenének az előbbiek közül.

A véleményszabadság határát firtató kérdésen éppen az egymillió koronás eset felperesének kellene elgondolkodnia. Vannak országok, ahol a gyűlöletbeszéd büntetőjogi kategória. A szinte napi gyakorisággal hungarofób, antiszemita és cigányellenes kijelentéseknek hangot, de legalábbis hátteret adó kisebbik kormánypárt perre vitt önérzete a kuncsaftokban a szerelmet kereső prostituáltra emlékeztet. A pártelnök amúgy is hajlamos a politikai pornográfiára, vizelésen innen és túl.

A pártállami reflexek visszatérése térségünkben a demokrácia törékenységére hívja fel a figyelmet. A kormányzati kézi vezérlés gyanújának nehéz izzadságszaga lengte be az ítélkezés csarnokát akkor is, amikor Budapesten, 2006 őszén a rendőri túlkapás áldozatául esett békés járókelőket gyorsított eljárással ítélték el. Igaz, a tátrai tigris a Hedvig-üggyel és a Duraynak első fokon kiszámlázott egymillió koronával felzárkózni látszik a pannon pumához.

Mivel az ideológiailag is hullává porladt Mussolini becsületére és jó hírnevére gondosan ügyelünk, ezért kijelentjük, hogy a Szlovák Nemzeti Párt messzemenően nem fasiszta. Ilyet állítani velük kapcsolatban ficói magaslatokba menően történelmietlen. Az SNS-t illetően tehát nem a nyelvi megbélyegzés, hanem az általuk folytatólagosan használt gyűlöletbeszéd politikai és jogi felelősségének megállapítása és számonkérése a követendő eljárás. Már ha hiszünk még a polgári demokráciában. Én hiszek.

Kolek Zsolt