Egymást kioltó viccpártok

Gyönyörű négy adventi vasárnapot és boldog új évet kívánunk – ez áll az SaS legújabb óriásplakátján, amelyről Richard Sulík egy „szantaklauszos” sapkában mosolyog. Az üzenet egyértelmű: számára és liberális pártja számára nem létezik a karácsony, mint olyan. (Persze kérdéses, hogy ha a karácsony nem ünnep, akkor miért foglalkozik a még inkább vallási tartalommal bíró adventi vasárnapokkal, de most nem ez a lényeg.) Ugyanaz a Richard Sulík, aki egy hete még azt kiabálta a kormányellenes tüntetésen, hogy a NOVA-val, az Egyszerű Emberekkel és Alojz Hlinával jövőre közös alternatívát kínálnak az országnak. Ugyanezt üzente a lelkes tüntetőknek a NOVA vezetője, Daniel Lipšic is. Az a Lipšic, aki szeptemberben a népszavazást kezdeményező konzervatív családvédő szervezet önkéntes jogászaként villantott, részletes állásfoglalásával megtámogatva a szövetséget az Alkotmánybíróság előtt. Ott állt a tribünön Igor Matovič is, az Egyszerű Emberek elnöke. Az a Matovič, aki tavaly fecskendőket szórt a parlamentben Martin Poliačik fejére, merthogy szerinte az SaS-es képviselő – és pártja – drogeldorádóvá változtatná Szlovákiát (hogy ez mennyire blődség, az szintén nem ennek a kommentárnak a tárgya). És hogy mindez ne legyen elég: ugyanarról a Matovičról értekezünk, aki 2010-ben az SaS listáján került a parlamentbe, hogy pár hónappal később teátrálisan távozzon a liberálisok frakciójából. Arról a Matovičról, aki a 2012-es választások előtt felvett pártja választási listájára egy tucatnyi szép és kevésbé szép emlékű, ám törpepártjuk élén már megválaszthatatlan politikust, hogy aztán pár héttel később mindenféle hazugságvizsgálatos kamu okok miatt teátrálisan kidobja őket. S hogy Alojz Hlináról se feledkezzünk meg: ő az a politikusnak tűnő vállalkozó, aki 2012-ben az Egyszerű Emberek listáján került be a parlamentbe, hogy pár hónap után teátrálisan távozzon Matovičék frakciójából. Mindezek után jöjjön az alapkérdés: a kedves olvasó el tudja képzelni, hogy ezek az emberek pár hónap múlva közös alternatívát nyújtanak a jobb sorsra érdemes szlovákiai jobboldali szavazóknak? Sőt: olyan alternatívát nyújtanak, amely kormányképes a jelenlegi Smer-hatalommal szemben? Ugye, hogy nem. A hiba nem a kedves olvasó készülékében van. Azokéban, akik éveken keresztül hiteltelen és kevésbé olvasható politikával próbálták etetni őket. A jó hír az, hogy nem csak a nevezett úriemberek és pártok vannak a jobboldali térfélen, a rossz hír pedig az, hogy sok szempontból a maradék pártok és politikusok sem sokkal jobbak. Olvashatóbbak, ám amit kiolvashatunk belőlük, az nem ad okot derűlátásra. Amíg ilyen ellenzéke lesz a Smernek, nem kell különösebben aggódnia a 2016-os választások miatt sem.