Egyiptomba kéne menni!

Nem minősítette veszélyes, tiltott zónává, országgá a szlovák külügyminisztérium Egyiptomot a hétvégi terrorista merényletek miatt. Holott a hírek szerint volna rá igény idehaza. Jellemzően azok részéről, akik előre befizették az utazási irodáknál az egyiptomi nyaralást, s azt ebben a helyzetben csak akkor stornózhatnák anyagi veszteség nélkül, ha a külügyminisztérium megtiltja a beutazást. Az útról való lemondás esetén csak ekkor lennének kötelesek az utazási irodák a befizetett utazási díjat megtéríteni.

A mindennapi terrorizmus kiagyalóinak, a terrorista merényletek megrendelőinek a permanens félelemkeltés a céljuk. Az öngyilkos merénylők tehát tulajdonképpen félelemben utazó vállalkozók, a félelem zsoldosai lennének, ha mindjárt az első megbízatás során nem hagynák ott a fogukat „munkahelyükön, munkavégzés” közben. Kétségkívül morbid, mondhatni, cinikus meghatározása ez annak a hadviselési módnak, amely hosszú évek óta folyik az európai civilizáció ellen. Normális értékítéletű embernek ezért eszébe sem juthat, hogy magyarázatot keressen arra az immár közvetlenül jobbára ártatlan civilekkel szembeni irtó hadjáratra, amely manapság történetesen egy szentnek tartott eszmerendszer nevében folyik világszerte. Ha valaki mégis keresne, és esetleg találni vél egy ilyen magyarázatot, mi több, igazolást, az a valaki természetesen eleve nem normális. Ennyit az olyan okostónikról, akik a gyilkos latrok bizonyítványát szándékoznák magyarázni, netán, igazolni. Nem létezhet ugyanis semmi a világon, legyen bár az a mostanában oly divatos, s persze nevetségesen naiv, gyermeteg antiglobalizmus, antikapitalizmus, Amerika-ellenesség, a mozgalmi jellegű, sajnos, egyre militánsabb környezetvédelem, faj-, nemzet- és vallásféltés vagy a jóisten tudja, micsoda, amely nyomán magyarázható és igazolható lenne, hogy egy anyától született teremtmény öldöklés céljából bombává alakíttatja és „el is süti” saját magát... Mindezen tények tudatában, bármennyire visszatetszőnek tűnik is, nem agyalhat itt azon semmilyen normális ember – még a legigazolhatóbb önérdekből sem! –, hogy a szörnyű tragédia nyomán hogyan kell és lehet bezárkózni. New York, Madrid, London és most már Sarm-es-Sejk polgáraihoz hasonlóan ugyanis úgy lehet a legtöbbet megtenni egy őrültektől mentes világért, hogy a normális többség nem fél és ezt ki is nyilatkoztatja. Mert abban a pillanatban, amint a terror pribékjei rajtakapják a célszemélyeket a félelmen, nyomban további muníció szolgáltatik az elvakult gyilkolódáshoz. Az egyiptomi üdülőközpont ellen elkövetett minapi merénylet egészen biztosan nem volt az utolsó, s valamiképpen védekezni kell ellene. A külügy jelenlegi álláspontja tehát tulajdonképpen a védekezés egyfajta módszereként is fölfogható.