Egy út van

Az átlagos választó pedig dönt, és szavaz, mikor ki a szimpatikusabb – az évek pedig telnek. Vitából most sincs hiány, legutóbb a Gombaszögi Nyári Táborban fárasztott minket a két magyar pártelnök. Csáky Pál is megosztotta velünk gondolatait a magyarság jövőképéről. Semmi nem hangzott el, amit eddig ne hallottunk volna – ugyanazt mondják, körbe-körbe. Ősszel pedig itt a megyei választások, a két párt újra megkapja a bizonyítványát. Nem lesznek rá büszkék.

Lassan már a csigák választási szokásairól is készülnek felmérések, csak azt nem bírja senki felméretni, mit akarnak a szlovákiai magyar választók. Mert néhány unatkozó félőrültet leszámítva valószínűleg mindenki azt akarja, hogy a Híd és az MKP nagy vonalakban egyezzen meg az együttműködésről, és ennek legyenek látható nyomai is. Hagyjuk abba a nosztalgiázást az aranykorról, amikor – Mečiar jóvoltából – az egy és igaz magyar párt képviselt minket, mindenki rájuk szavazott, ültek a pozíciókban, a dolguk pedig abban merült ki, hogy elmagyarázták: ezt most ezért nem lehet, azt most azért nem lehet. Most itt a két párt, megvoltak a revánsok, itt az idő: ismerjék el egymás létjogosultságát, lehet versengeni a szavazatokért, de adjanak a választónak garanciát: együtt mennek, és nem vesznek el a szavazatok. A választók 95%-át ugyanis nem érdeklik a személyeskedő politikai pingpongok. A legszomorúbb, hogy ezt az üzenetet az eddigiek szerint csak azokban a megyékben értik, ahol már nem nyomnak sokat a latba a magyar szavazatok: Pozsony, Besztercebánya és Kassa megyében. Miért nem lehetett Nyitra megyében magyar koalíciót kötni, ahogy a Híd akarta? És miért ne lehetne a közös magyar jelölt Nagyszombat megyében Berényi? A választók nem tudják értelmezni az olyan kacifántos magyarázatokat, hogy mi alulról építkezünk, és ha egy járási elnökség nem akar koalíciót, akkor nem lesz az egész megyében, meg hasonlók. A választónak egyértelmű jelzések kellenek. Állítólag nehéz mobilizálni a szavazókat. Hülyeségekkel nehéz is. Bugár és Berényi fogjanak kezet – fotóból óriásplakát, teleszórni a déli járásokat, hozzá egy megkapó szlogen: együtt értetek, vagy valami ilyesmi, és már kész is a mobilizáció. Aki így sem megy el szavazni, az amúgy sem fog. Ez az egy út van. A többi a jelenlegi áldatlan állapotokat konzerválja. Ha ezt a pártvezetők rövid időn belül nem látják be, akkor ismét bizonyítást nyer: nem a választóik, hanem saját pártjuk érdekeit szolgálják.