Egy szem Zajac-aszpirin

Rudolf Zajac egészségügyi miniszter állítja, rájött, miként lehetne kiűzni kórházainkból a hálapénzt. A felmérések szerint a páciensek mintegy háromnegyede ad pénzt orvosának, főképpen, ha az illető kórházi kezelésre szorul. A jobb ellátás, a gyógyulás reményében ad, aki tud, nem is mindig hálája önkéntes kifejezéseként. Az orvosoknak csúsztatott összegek bevallottan 50 koronától 100 ezer koronáig terjednek. Amiben biztosak lehetünk: nem kisnyugdíjas, aki 100 ezret csúsztatott. Zajac miniszter a kórházi kezelésre szorulóval kiegészítő biztosításként fizettetné be a „hálapénzt” az intézmény pénztárába, és ennek fejében az illető például az általa kiválasztott orvoshoz kerülne, jogosulttá válna bizonyos többletszolgáltatásokra stb. Az újabb Zajac-ötlettel talán nem is lenne baj, ha mindenki azonos anyagi hátteret maga mögött tudva feküdne a műtőasztalra, kórházi ágyba. A vesztesek ezúttal is azok lennének, akik ma valóban hálájuk kifejezéseként legfeljebb egy tábla csokoládét tudnak a nővérke kezébe nyomni. Az ötlet további sorsa egyelőre a jövő titka. Biztos azonban, hogy az anyagi nehézségekkel küszködő kórházainkat aligha az így befolyó tételek állítják majd talpra. Többet tehet érte a jól működő gazdaság, amelyben például az állami megrendelés elnyerésének esélye nem aszerint alakul, mekkora az ügyben döntő hivatalnoknak adott kenőpénz összege. Ez egyelőre olyan álomkép, mint amikor kórházainkból egy szociális érzékenységet nélkülöző intézkedéssel próbálják kiűzni a hálapénz intézményét. Kicsi a valószínűsége az ilyen próbálkozás sikerének. Ugyanúgy nyilvánvaló, hogy központi intézkedéssel, politikusi nagyszájúsággal (ha mi leszünk hatalmon, eltiporjuk a korrupciót) semmi sem érhető el e téren, hacsak maguk a vállalkozók, vállalatok nem tesznek valamit a korrupció ellen. Hogy léphetnének az ügyben, arra jó példa a Szlovákiában letelepedő külföldi cégek többségének magatartása; magukkal hozzák etikai kódexüket, amelyben a korrupció elleni küzdelemnek, a tisztességes piaci versenynek is szigorú szabályai vannak. Ahol pedig a politika és a gazdaság összefonódása leleplezhető, ahol a játékszabályok mindenkire egyformán érvényesek, ott előbb-utóbb kiderülnek a visszaélések, amelyektől teljesen még a legfejlettebb országok sem mentesek. Nálunk egyelőre úgy tűnik, a vállalkozóknak se érdeke, hogy megváltozzék a gazdaság és a politika bűzlő összefonódása. A külföldi tőke nagyobb jelenléte hozhat fokozatosan ebben némi változást. Gazdaságunk erősödése szempontjából ez fölöttébb kívánatos lenne. A Nemzetközi Valutalap szerint ugyanis a korrupció egyszázalékos növekedése a gazdaság teljesítőképességének 0,3-1,8 százalékos csökkenésével járhat, hiszen a megvesztegetési pénzeket belekalkulálják az árakba. Képzeljük el, milyen tételt tehetnek ki a megvesztegetési pénzek hazai árainkban!