Egy sértődött céltábla

Csáky Pál miniszterelnök-helyettes az Új Szó június 12-i számában a vele készített terjedelmes interjúban arra a kérdésre, hogy miként került a Bush amerikai elnök meghívására Wasingtonba látogató Schuster elnök delegációjába, a következőket válaszolta: „Az amerikai fél kérésére voltam jelen. Szlovákiában voltak ugyan olyanok, akik megpróbálták elérni, hogy ne mehessek, az amerikaiak azonban ragaszkodtak hozzá, hogy én is jelen legyek az elnökkel folytatott tárgyaláson.”

Másnap, egy szerkesztőségi tudósításban az amerikai nagykövetség illetékese egyértelműen megcáfolta Csáky kijelentését, mondván, az elnöki delegációt maga Rudolf Schuster állította össze, slussz. Ezt az állásfoglalást, ugyanott, a miniszterelnök-helyettes kommentár nélkül tudomásul vette... E héten aztán, egyéb bokros teendői közepette, váratlanul és politikushoz, kvázi „céltáblához” méltatlanul, Több korrektséget című írásával „visszalőtt” a lap egyik kommentátorára, mert az véleményt merészelt nyilvánítani az ő ominózus diplomáciai bakijával kapcsolatban. Szó szerint vele szembeni „ártási kísérletként” kezelve azt...

Nos, a pártatlan olvasó nyilván biztonsággal képes megítélni, hogy mi is történt valójában. Ha nem is tételezi fel, hogy Csáky célirányosan hazudott, nyilvánvaló számomra, hogy a politikus hibát követett el, amiből egy kisebb saját diplomáciai galiba lett. Ilyen alapon viszont, enyhén szólva, gyerekes dolog belekötni bármely publicistába, aki egy politikus viselt dolgaival kapcsolatban akár egyéni következtetésekre jut. Még akkor is helytelen a kommentátort inkorrektséggel megvádolni, ha annak következtetései esetleg tévesek. Csáky egyedüli helyes magatartása tehát az lett volna az általa kiváltott sajtópolémia kapcsán, ha mint Arany Jánosunk – egy kritikusa véleménye kapcsán – kijelenti egyetlen tőmondatban: „Gondolta a fene.” A korrekt céltábla ugyanis jellemzően nem szokott megsértődni és nem lövöldöz vissza...