Egy jó meg egy rossz hír

Vége az idei választási sorozatnak, vége a kampányok sorának, és bízunk benne, hogy az idén „felizzott” urnák egy kicsit porosodnak. Szomorú dolog ez, mert a kampányok idején mindig szebb az ország, és olyan délibábos víziókat húznak el előttünk, amelyek felpörgetnek bennünket. De sajnos, most egy ideig nem csatlakozunk sehová, ezért le kell mondanunk a tűzijátékokról, fergeteges programsorozatokról és Lajcsi-koncertekről. De azért valljuk be: jó volt, sok volt a program, és politikusaink felettébb sokat törődtek velünk. Jólesett.

De van egy jó hírem is. Véget ért az utolsó nagyszabású kampány, és remélhetőleg két évig nem szédítenek minket. Minden politikus, új elnök és európai parlamenti képviselő bevonul a munkahelyére, és gőzerővel nekilát mindannak, amiről eddig csak beszélt. Nagyon fontos volna ez most, mivel a lakosság nemcsak a szociális helyzete miatt fásult, hanem teljesen csalódott a politikai elit tevékenységében. Ezt az elszomorító választási részvétel is tükrözi. Különösen így van ez a szlovákiai magyar választók körében, akik általában ugyanarra a pártra szavaznak, de legutóbb inkább eltekintettek ettől a lehetőségüktől, így adva hangot csalódásuknak. Látva, hogy néhány MKP-s képviselő – akár helyi, akár megyei szinten – mire használja a választóktól kapott hatalmát, sok választó voksolási kedve alábbhagyott.

De mivel azt ígértem, hogy jóval zárom a mondandómat, jelezném, hogy igenis sok alkalmas politikus is van a magyar pártban, amit mi sem bizonyít jobban, mint az EP-választás preferenciaszavazatai, ahol kampány nélkül is jelentős támogatást kapott (másodszor is) egy politikus. Igen, vannak ügyes politikusok, de nekik vállalniuk kell, hogy soraikat még erősebbé teszik, és visszahozzák a magyar választók választókedvét. Remélem, hogy az MKP a jövőben fel tudja erősíteni sorait olyan szakértőkkel és értelmiségiekkel, akik el tudnak látni magasabb pozíciókat is. Hiányoznak például a mezőgazdaság problémáihoz értő szakemberek, holott a hazai magyar lakosság jelentős része érdekelt a témában, de más szakterületek esetében is hiányzik a hozzáértő gárda, háttércsapat. Háttércsapat nélkül pedig nem megy.

A következő választásokig feltétlenül meg kellene szervezni a pártvezetés nagy részének vörös posztót jelentő ifjúsági szervezeteket. A már papírra is lefektetett tervezetet valóra kell váltani. A fiatal értelmiségiek minden jelentős európai pártnak fontos pillérei. Jó volna, ha az MKP vezetése a feltörekvő fiatalokban nem trónkövetelőket látna, hanem tenni kész fiatalokat, akik nélkül a párt a jövőben nagyon sok szavazattól fog elesni.

A következő parlamenti választáson a jelenlegi tíz százalék helyett már három százaléknyi preferenciaszavazat is elég lesz egy képviselő bejuttatásához. Jóval könnyebb lesz egy lista hátrányosabb helyén elhelyezkedő politikust a szavazóknak karikázással előrejuttatni-bejuttatni, és az alkalmatlanabbakat ily módon kiejteni. ĺgy a szavazók szűrhetik ki a legrátermettebbeket, és remélhetőleg teljesen felszámolhatják az MKDM-Együttélés-MPP láthatatlan vonalakat. Ezért bátorítanék minden szavazót, hogy elkeseredettség helyett még fokozattabban figyelje a képviselőit, és ahelyett, hogy otthon maradna, családjával és barátaival maga formálja az MKP-t olyanra, amilyenre szeretné. Már csak azért is, mert még egy darabig más választásunk nem lesz.

A szerző a Selye János Egyetemi Központ tanára