Egy férfi és egy nő házassága

A legfőbb gond az, hogy a teljes jogú házasság a gyerekek örökbefogadásának a jogát is magában foglalja. Ez szembemegy a természet törvényével, ugyanis két egynemű társnak semmiképpen sem születhet közös gyereke. De a család ilyen definíciója felrúgja a civilizációnkban kialakult családfelfogást is. Egyneműek házasságára egyszerűen nincs precedens az ókori Görögországtól egészen a közelmúltig. Legtöbbször épp azért nincs vagy nem volt alkotmányokban és törvényekben egy férfi és egy nő kapcsolataként definiálva a házasság, mert annyira természetes volt, hogy fel sem merült: másképp is lehet. Elvi szempontból felmerül még egy kérdés. Ha megengedjük, hogy a házastársak nemét megváltoztassuk a definícióban, akkor hogyan viszonyulnánk azok számának megváltoztatásához? Elvi alapon hogyan utasítanánk vissza mondjuk két leszbikus, egy biszexuális és két transznemű házasodási szándékát?

A házasság intézményének átdefiniálása mögött nincs demokratikus legitimitás sem, a választók túlnyomó többsége nem támogatja, népszavazáson nem szavazná meg, az őket képviselő pártok meg ennek megfelelően elutasítják. A jelenlegi közfelfogás alkotmányos védelme ez esetben azt is szolgálhatná, hogy egy politikai kisebbség, ha alkalma adódna rá, ne tudja megváltoztatni. Tehát csak az ezredéves status quo védelméről van szó.

Nem elfogadható az a liberális érvelés sem, hogy a szexuális kisebbségnek adott jogok kiterjesztése nem ütközik mások jogaiba, nem korlátozza azokat. A gyermekek esetében ez megkérdőjelezhető: nincs joguk a hagyományos családmodellben felnőni (ahogy évezredek óta civilizációnkban minden generációnak). Továbbá kérdés, mi történik a vallási intézményekkel. Leegyszerűsítve, mi lesz a katolikus pappal, aki nem akar két homoszexuálist összeadni vagy a görögkeleti, protestáns egyházakkal, amelyek nem akarják egy ilyen pár egyik (vagy mindkét) tagját pappá szentelni? Megbüntetjük, börtönbe zárjuk a papot vagy az állam feloszlatja az egyházat, felülírja annak törvényeit?

Ezen szempontok alapján ellenzem az egyneműek házasságát. Ez nem jelenti azt, hogy ne ítélném el azt a módot, ahogy a KDH ennek kapcsán egyezkedik a Smerrel (ez esetben nyugodtan beszélhetünk regisztrált partnerségről), és nem gondolom, hogy a jelenlegi status quo alkotmányba emelése javítaná a válási vagy a születési statisztikákat, a családok életszínvonalát. Sőt, támogatom a regisztrált partnerség intézményét is, de persze örökbefogadás nélkül.

A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója