Egy dolgotok volt

A laza pártszövetség ugyanis képtelen megfelelni még annak az egyetlen elvárásnak is, amely mérhető, számon kérhető és alapvető elvárás a jelenlegi politikai helyzetben: találni egy olyan személyt, akit közösen indíthatna az elnöki posztért. A Népi Platform elnökjelölt-keresési mizériája a napokban csúcsosodott ki, mikor a KDH és a Híd hosszú hónapok egyeztetései után gyakorlatilag falhoz állította szövetségesét, az SDKÚ-t, azzal, hogy nyíltan megnevezte Pavol Hrušovskýt alternatív elnökjelöltjeként. Az, hogy az egykori kereszténydemokrata pártelnök neve felmerült, nem lepte meg különösebben a sajtót, hiszen hónapok óta nyílt titok, hogy vannak ilyen ambíciói. Azonban Hrušovský jelölésének semmi köze nem volt a platformos alapelvekhez, két olyan pártot látunk mögötte, amely belefáradt a színfalak mögötti meddő egyeztetésekbe, holott hónapok álltak rendelkezésükre, hogy megegyezés szülessen egy hárompárti közös jelöltről. Erre már aligha kerül sor, hiszen az SDKÚ ismételten jelezte, arra vár, hogy Iveta Radičová igent mondjon, azaz egy, a politikából hivatalosan kivonuló, erős győzködésre szoruló személyiség a párt alternatívája. Miért érdekelhet egyáltalán még valakit, hogy ki a Népi Platform jelöltje? Nos, a közös jelölt személye lenne az egyetlen mérhető kritériuma annak, hogy a csoportosulás mennyire képzeli komolyan az együttműködést, az egyeztetést, és miként lehet alternatívája a Smernek. Ha nincs közös jelölt, az arról árulkodik, hogy a jobboldal három, egymáshoz hivatalosan legközelebb álló pártja a Radičová-éra legrosszabb időszakát ismétli meg a folytonos civakodással. Nem mellékes, hogy hónapjaik voltak arra, hogy ha valóban őszintén hisznek az együttműködésben, felépítsenek egy olyan szimbolikus jelöltet, aki mögé képesek felsorakozni a hagyományos pártok. Pavol Hrušovský nyilvánvalóan nem ez az ember. Személyét illetően nemhogy a jobboldalon, de még a kereszténydemokraták között sincs konszenzus, hiszen Radoslav Procházka és Ján Čarnogurský mellett a harmadik KDH-hoz kötődő elnökjelölt lenne. Amennyiben nem születik megegyezés a sokadik kitűzött határidő után sem, akkor a Népi Platform szimbolikusan és ténylegesen is széthullik. Nem marad utána sok: egy elfelejtett és erőtlen memorandum, néhány kép az egymással barátkozó, mosolygó politikusokról és az a bizonyosság, hogy a jobboldal semmit sem tanult az elmúlt évekből.