Drágán olcsó sárgarépa

A választási évre készülvén senkit nem lepett volna meg, ha a pénzügyi tárca kissé lazábbra fogja a gyeplőt, és egy kicsit gavallérosabb költségvetési törvényt készít elő. Szerencsére nem ez történt, Mikloš pénzügyminiszter inkább lefaragná a deficitet. Igaz, csak néhány tized százalékponttal, de a gyermekeink jövőjéből élő, azaz folyamatosan eladósodó állam magatartásmintáit ideje volna elhagyni. A költségvetési mutatók bevételi részével nem is volna baj. Az adó különösebben nem csökkenthető újra, még akkor sem, ha sokan azt állítják, az üzemanyag drága. A bevételi részben csak akkor láthatnók némi problémát, ha a 2007-es költségvetést Fico szerint készítené a leendő kabinet: arra csak ráfázna az adózó és a kincstár egyaránt. Nem egyszer leírtuk, a Fico által éltetett skandináv modell idejétmúlt. Ha Fico újra progresszív adót vezetne be (ahhoz persze választásokat kell nyerni), csak kocsmai lumpenprolik vállveregetését érné el. A kiadási részben viszont egy, olvasóinkat komolyan érintő terület problémákat okozhat. Igen, a mezőgazdasági dotációk rendszeréről van szó. Az európai modell a piaci deformáció maga. De addig, amíg a környék dotál, a szlovákiai őstermelők támogatásának megszüntetése az ágazat végét jelentené. Még ez sem baj, nem olyan biztos, hogy a tradicionálisan oly nemesnek tartott „ennivaló-termelést” meg kellene tartani. De akkor azt is meg kell mondani, mi lesz tovább az agrárvidékekkel. Az utóbbi időkben főleg a hipermarketekben megjelent a dotációkülönbség átkainak sora. A paraszt nem termel, mert nem éri meg. A zöldségpiacon egyre nagyobb a verseny, sajnos, csak az árverseny. S ennek tragikus velejárója, hogy a tetszetős, szép kivitelezés mögött géntechnológiák, vegyi érlelések vannak, az áruházláncok által forgalmazott zöldség és gyümölcs egyre vacakabb, mert olcsónak kell lennie. A hazai termelők almája lehet, kisebb, de finomabb, a sárgarépát Spanyolországból hozni üzemanyag-pazarlás, s azt nem kellene dotálni. S még egy komoly érv: a méz az allergia egyik csodálatos ellenszere. De csak az a méz, amely az allergiás tünetekkel küszködő egyén környezetéből származik. A brazil méz semmit sem segít. Valahogy így vagyunk egyéb őstermelői árukkal is, a nagyon olcsó áruházas zöldség kezd nagyon drága lenni, s rövid időn belül a háztájinak újra értéke lesz. Addig azért nem kellene teljesen fenéken billenteni a hazai őstermelést. A kivárásnak ára van, ha most takarékossági megfontolásból tönkretesszük az agráriumot, akkor egyúttal közpénzekből finanszírozzuk a spanyol, francia, portugál gazdák megerősödését. Azt pedig a magyar termelőt zsigereiben ki nem állható Slota sem akarja talán...