Dolgozni mindhalálig

Örökzöld téma az alacsony öregségi nyugdíjak miatti zsörtölődés. Valóban fájdalmasan kevés az átlagosan 6200 korona körüli járadék, s ezen az sem segít, hogy idén 5 százalékos emelést helyeztek kilátásba. Nem teszi rózsásabbá a helyzetet a párizsi Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) jelentése sem, amely vásárlóerőre átszámítva kimutatta, nincs okunk a panaszra, mivel a szlovákiai nyugdíjasok – a cseheket leszámítva – többet engedhetnek meg maguknak, mint a lengyelek és a magyarok. Most viszont újabb felhő jelent meg a szociális juttatások eleve borús egén. Arról van szó, hogy a munkaügyi minisztérium éppen most dolgozik azon a tervezeten, amely szerint a közeljövőben egységesen, nemre való tekintet nélkül 65 évre emelnék a nyugdíjkorhatárt. Némi fekete humorral tehát azt mondhatjuk, hogy még azt a kis nyugdíjat is meg kell élni. Napjainkban a nők 57, a férfiak 60 éves korukig dolgoznak, már ha van munkájuk, miközben a korkedvezményes nyugdíjaztatást már nem teszi lehetővé a törvény. Az igaz, hogy az Európai Unió tagállamainak többségében szintén 65 évben húzták meg a határt, azonban ez legalább két ok miatt egyelőre nem lehet mérce számunkra. Egyrészt az unióban élhetnek a nálunk eltörölt korkedvezménnyel, ennek köszönhetően átlagosan 3-4 évvel a 65. életév előtt vonulnak nyugdíjba, másrészt tőlünk nyugatra a polgárok 5-10 évvel tovább élnek, mint mi. A későbbiek során, demográfiai és hatékonysági szempontból természetesen indokolt a munkaviszony meghosszabbítása, azonban jelenleg, amikor 500 ezer munkanélküli vár állásra, amikor az egészségügyi ellátás szánalmas, a lakosság életkilátása pedig csak komor színekkel ecsetelhető, felesleges ilyen lépésekkel tovább borzolni a polgárok kedélyét. Az elefántcsonttoronyban élő Világbank és az OECD jólétben lubickoló hivatalnokai ugyan lelkesen támogatják a munkaügyi minisztérium tervezetét, azonban a szaktárcának ajánlatos volna tudatosítania: ne a rideg statisztikában, makromutatókban gondolkodó, helyismeret nélküli külföldi szakértőket, hanem a hazai valóságot részesítse előnyben.