Délibáb a kocsma teraszán

Az biztos, hogy a hólyag ürült, mert több liter sör után szokott, még ha a gazdája nem tud is róla. Az sincs kizárva, hogy egy kocsma teraszán könnyített magán Ján Slota, de ezt nem tudta bebizonyítani az a szlovák bulvárlap, amely megírta, a nemzetiek vezére a teraszról vizeletével jelölte meg a járdát. Szóval, látták is, meg nem is Slotát dülöngélni a teraszon, nadrágjából kandikált is, meg nem is valami, hólyagja ürült is meg nem is. Ötmilliójába került ez a lapnak, drága vizelés volt.

De valahogy hasonlóan állunk a Beneš-dekrétumokkal is. Bár az Európai Parlament szerint Szlovákiának nincsenek gondjai az elnök rendeleteivel, mert azok elavultak, néhány EP-képviselő megpróbálta a jelentéstervezetbe becserkészni a rendeletek felülvizsgálatát, tehát szerintük érvényesek. Erre az Európai Unió szakértői azzal hidalták át a problémát, hogy nem a dekrétumok, hanem a potsdami békekonferencia határozatai alapján telepítették ki ártatlan szlovákiai magyarok tömegét, elkobozva vagyonukat. Értsük ezt úgy, hogy a dekrétumokkal semmi baj, a potsdami konferencia végeredményével nem is lehet, tehát aki ezek alapján mindenét elvesztette, vessen magára. Ehhez képest a Csehországról szóló jelentésben megemlítik a dekrétumokat, tehát mégsincs velük minden teljesen rendben.

Tudathasadásos állapotban le-ledzem. Engem, kollektív bűnös szlovákiai magyart, akinek úgy nyomja vállát a második világháború hagyatéka, mint a zsidókét Krisztus keresztre feszítése, egyáltalán nem érdekel már az sem, hogy kollektívan vagyok bűnös olyasmi miatt, amihez semmi közöm, miként az sem, hogy egyesek kisebbségi komplexusaikból fakadóan örömüket lelik benne, hogy engem megbélyegezzenek, és az sem, hogy Beneš elnök rendeletei érvényesek-e avagy elavultak, sőt, már az sem, hogy a potsdami konferenciára vagy a rendeletekre hivatkozva telepítették ki őseimet. Egyetlen dolog érdekel, hogy az emberi és a szabadságjogok, valamint az európai jogrend érvényesüljön. Mert mibe kerülne a szlovák parlamentnek, hogy elfogadjon egy nyilatkozatot, mely szerint a Beneš-dekrétumok nem érvényesek, ha már úgysem érvényesek. De lehet, hogy már ez sem érdekel, hagyjanak már végre békén.

Ismét szárba szökkent viszont a visegrádiak bandájának együttmű-ködése (kis Beneluxszal kiegészülve), ahogy hárman is fogalmaztak, Orbán zavaró tényező már csak két napig kormányfősködik, aztán jön egy konstruktívabb, bár ő egy trencséni zötykölődés helyett inkább kormányt alakított, így még a régi rendszer képviseletében Stumpf kancellárminiszter zsebelheti be a rosszalló pillantásokat főnöke helyett.

Magyarország – Szlovákiával ellentétben – az EP által szervezett parlamenti labdarúgó-világbajnokságon sem lesz ott, még B csapattal sem, talán ez is a kormányváltás miatt van. Különben is, már mindenki az igazi foci vb-re fókuszál, miközben mi itt a Pannon-medence–Magas-Tátra övezetben saját bajnokainkat avattuk: a Zalaegerszeg és a Zsolna hódította el a címet. Már a foci sem a régi. Hol vannak az olyan nevek, mint a Fradi, az Újpest, az MTK, a Slovan, vagy az Inter? A „sehunban”, ahogy egyik ismerősöm fogalmazott. Azt mondta, alig bírja kivárni a Bajnokok Ligája selejtezőit, amikor az AC Milan és a Manchester United vezetői a térképet böngészve keresik Zalaegerszeget és Zsolnát, és teljesen berezelnek a leendő ellenfelek focitudásától. Azt is megérné meghallgatni, ahogy Manchesterben megpróbálják kiejteni: Zölígöszeg, vagy Milánóban: Cilína.

Hozta viszont a formáját a Demokratikus Baloldal Pártja. Ha egy koalíciós pártnak már semmi sem jut eszébe, akkor bejelenti: kilép a kormányból. Az SDĽ bizonyítottan gondolatválságban szenved, ez volt ugyanis a 14. távozási próbálkozásuk, pontosabban bejelentésük. A probléma nem is ezzel van, hanem azzal, hogy eddig egyiket sem váltották be.