De mi az a „nagyszlovák”?

Valamennyi hazai napilap elegáns helyen tálalta, mikor létrejött Nyitra megyében az úgynevezett „nagy szlovák koalíció”. A lapok többségében az új politikai képződmény neve elé szemérmesen vagy értetlenkedve odabiggyesztették, hogy úgynevezett, esetleg idézőjelbe tették a politikai promiszkuitás e legújabb megnyilvánulását. Teljesen feleslegesen – az új politikai erő ugyanis pontosan az, aminek látszik: nagy szlovák koalíció.

Arról, hogy számíthattunk ilyesmire, a parlament folyosóján már tavaly koraősszel lehetett hallani ezt-azt. Az MKP novemberi kongresszusán Bugár Béla pártelnök előzékeny javaslattal állt elő: pártja kész lett volna csak annyi képviselőt indítani, hogy ne szerezhessenek többséget a megyei képviselő-testületben. Az ajánlat azonban süket fülekre talált, miközben megyei szinten is egyre inkább határozottak lettek a HZDS és az SDKÚ együttműködésének kontúrjai. A HZDS alelnöke, Ján Kovarčík már januárban bejelentette, egy esetleges, szlovák pártokból álló koalíció nem a magyarok, hanem az MKP arroganciája ellen irányulna, s azt sem titkolta, magyar voksokra is számítanak: „meggyőződésem, hogy a gondolkodó magyarok másként vélekednek, mint Bugár Béla.”

Hosszas egyeztetések után aztán megszületett a gyermek, a Nagy Szlovák. Furcsa frigyből fogant, szülei közt kormánypárti és ellenzéki egyaránt volt. A KDH, az SDKÚ, a Smer és a HZDS szövetkezett, hogy a novemberi megyei választások során pártszövetségük legyen az, amely mindent visz. Különös házasság. Van abban valami irracionális, hogy a Nyitrától alig kilencven kilométerre levő fővárosban ugyanez a négy párt képtelen megegyezni bármiben is, a megyeszékhelyen pedig az olajozott együttműködés mellett tesznek hitet, olykor még a pártközponttal is szembeszállva. Lám, a HZDS-t még az sem akadályozta meg a koalíció tető alá hozásában, hogy vezérük határozottan kijelentette: az általa adott amnesztiák bolygatása miatt szó sem lehet a kereszténydemokratákkal való együttműködésről. A „rokonszenv” persze kölcsönös...

Az SDKÚ-t és a Smert sem izgatta különösebben, hogy vezéreik a parlamentben kígyót-békát kiabálnak egymásra, s hogy a megválasztása óta az ellenzékiek körében népszerű „Menesszük Mikit” társasjátékban a már stabil harmincszázalékos támogatottságot magáénak tudó Smer-főnök élenjárónak bizonyul. A legfurcsábban a nagypolitikában az MKP legszorosabb szövetségesének számító kereszténydemokraták festenek ebben a felállásban. Visszafogottan nyilatkoznak a nagyszlovákról. Például ilyeneket: „a négyes koalíció a nézetek sokszínűsége, a közös útkeresés vágya és a választói bázisban nyugvó erő miatt érdekes.” Ezt a párt megyei főtárgyalója, az egyébként normálisnak látszó Pavol Abrhan mondta. A kereszténydemokraták szemlesütve feszengenek a koalíciókötés után, mint akik rangon alul házasodtak. Van ebben némi álszemérem, mert ezt az utat a kereszténydemokraták már tavaszszal kijelölték maguknak. Ugyancsak Abrhan mondta, korábban: „Azt a koalíciót választjuk, amelynek a megye és a párt szempontjából is nagyobb perspektívája van.” Egyenes beszéd: a déli járásokban szerzett előny az északi járásokban hátránnyá vált volna a KDH számára, és ahol a közigazgatási egységek felosztása annyira természetes, mint Szlovákiában, ott bizony ez is szempont.

De Nyitra megyében a kigolyózandó MKP-n kívül vannak további szlovák pártok is, melyeknek nem osztottak lapot. Ezeknek a pártoknak – ha szólóban indulnak – esélyük sincs, márpedig a nagyszlovákba nem vették be őket. Mivel kimaradni ők sem szeretnének, bizonyosan az MKP-val sem akarnak szövetkezni, ők is koalíciós tárgyalásokba kezdtek. A liberális ANO, a szélsőjobboldali Szlovák Nemzeti Párt, a baloldali-nacionalista HZD és a jobbközép – bár inkább meghatározhatatlan politikai profilú, megyei szinten jelentősebb ütőerőt nem képviselő – Szabad Fórum. Legalább olyan furcsa csapat, mint a másik. Minek kellene történni egy standard demokráciában, például Németországban ahhoz, hogy a Német Nemzeti Demokrata Párt és a zöldek koalícióra lépjenek? Szlovákiában ennek sincs különösebb akadálya. Van azonban, akinek ez sem elég. Az ország legmegbízhatóbbnak hitt politikusa, Robert Fico alig egy hónappal a koalíció létrejötte után azt találta mondani, tovább kell bővíteni a szövetséget, különben megint a magyarok fognak jól kijönni a dologból. Tehát a nagyszlovák nem elég nagy. További bővítése azonban akadályokba ütközhet: a HZDS nem akar lepaktálni a HZD-vel, az SDKÚ meg a Szabad Fórumról nem akar hallani. Ha pedig nem bővül tovább a koalíció, a Smer továbbáll, tette hozzá nyomban Fico, hogy mindenki lássa, nem babra megy a játék. Fico először önmagával egyezzen meg! – dörrent rá Ján Kovarčík, végül múlt csütörtökön megegyeztek, tárgyalni fognak további releváns pártokkal a koalíció bővítéséről. Hogy melyek a releváns pártok, azt nem mondták. Úgy néz ki, egyedül a kommunisták maradtak ki a nagy magyarellenes összeborulásból, de az sem kizárt, hogy a Smer elnöke még őket is bevenné a buliba, csak hogy biztosra mehessen a magyar párt ellen. Az MKP-t gyakran bírálták amiatt, hogy Nyitra megyében visszaél többségével, és döntéseivel diszkriminálja a szlovákokat, igazságtalanul előnyös helyzetbe hozza a magyarokat. Érdekes, hogy a Trencsén Megyei Önkormányzat kapcsán senki sem verte félre a harangokat, hogy a HZDS visszaél a többségével, pedig ott más párt képviselője nem kapott helyet a testületben. Vélhetően az MKP sem élt (vissza) jobban a helyzetével, mint trencséni HZDS-esek, noha szentek ők sem voltak, s még ha négyéves ténykedésük mérlegének megvonása nem is feladata ennek az írásnak, annyit mindenképpen megjegyeznénk, hogy nagyon sokat tettek a megye déli járásainak felzárkóztatásáért. Az MKP az elmúlt négy évben egyedül tudott dönteni Nyitra megyében. A szlovák pártok mindent megtennének annak érdekében, nehogy ez az állapot még egyszer bekövetkezhessen. Miközben tovább szövögetik a nagyszlovák koalíciót, nem árt, ha tudatosítják, kétélű fegyver van a kezükben. A szlovákiai magyar szavazók esetében egyszerű a képlet: többségük kénytelen nemzeti alapon szavazni, mert az MKP vélhetően bármelyik szlovák pártnál jobban képviseli az érdekeiket. A magyar szavazók túlnyomó többsége így négyévente vagy az MKP-ra szavaz, vagy nem járul az urnákhoz. Viszont még a bizonytalan MKP-szavazók is nagyon jól mozgósíthatók a nacionalista fenyegetéssel, így a koalíció tagjai rengeteg energiát megtakarítanak az MKP-s kampánycsapatnak: mozgósítják a választókat, és ez Bugáréknak egy fillérébe sem kerül. A szlovákok szerencsésebbek, számukra a parlamenti és az önkormányzati választások valóban a választás lehetőségét jelentik. A nagy szlovák koalíciós szemlélet legfeljebb a felvilágosodás paradigmájába illett volna bele. Normális gondolkodású ember miért adná a voksát valami ellen? Miért szavazna be a képviselő-testületbe egy szélsőjobboldali beállítottságú szavazó egy liberálist – és viszont – csupán azért, mert jó szlovák ember? Ezt vélhetően a szlovák szavazók többségének gyomra nem fogja bevenni, miért szavaznának „törzsi alapon”, ha nincsenek rákényszerítve? Ráadásul egy hat-nyolc (ilyen) tagból álló koalíció nem bizonyosan tudná hatékonyan képviselni választóik érdekeit. Ha mégis a nagyszlovák diadalmaskodna novemberben, az az egész ország szegénységi bizonyítványa lenne. Mert egy olyan állam, ahol nacionalista jelszavakkal egységbe lehet tömöríteni a teljes politikai spektrumot, minden más, csak nem európai.