Cseréljünk a képviselőkkel!

Az utóbbi időben hiába kerestem a „Levélbontás”-ban az áremelésekkel, megszorításokkal kapcsolatos olvasói reagálásokat. Amelyekre – ha tetszett – azt szoktam magamban mondani, „de jól megírta” az illető. Talán úgy vagyunk, vannak vele embertársaink, minek hallassuk szavunkat, úgyis hiába. Én több levelet megírtam mostanában, de nem adtam fel. Ez lenne a beletörődés, reményvesztés, mert úgy vélem, kevesen olvassák, vagy nem azok, akiknek kellene az ilyen leveleket, vagy pedig ők sem tudnak segíteni a dolgokon. De érdeklődéssel olvastam az Új Szó címlapján, hogy kiábrándult a lakosság, az ország jövőjét bizonytalannak látja. Ez a cikk „adta” kezembe a tollat. Már az év elején is sok volt a reményvesztett ember, amikor nem győztük kapkodni a fejünket a sok drasztikus áremelés, megszorítás miatt. Aztán sokan abban kezdtek bízni, hogy az EU-csatlakozással majd változik a helyzet. De már kezdik kapisgálni, egyelőre nem hoz Kánaánt, hanem további áremeléseket, amelyek a kisembereket még kisebbé, még szerencsétlenebbé teszik. Nemcsak anyagilag, hanem emberi mivoltukban is. Már ma is, ha az egyedül élő kisnyugdíjas kifizeti a lakásfenntartási költségeit, elgondolkodhat, hogyan tartsa fenn magát. Vagy gondoljunk a munkanélküliekre, a szociális segélyből élőkre, nekik talán még nehezebb. A kiskeresetűeknek sem rózsásabb a helyzetük, közben gyermekeik továbbtanulására is gondolniuk kell. A társadalom nagy rétegét már az idei megszorító intézkedések is a padlóra küldték. Hogy mi lesz január elsejétől? – ezt még talán politikusaink sem tudják. De hogy jó nem, az biztos. Közben egy „honanyánk” megpróbál egy hónapig 4500 koronából megélni. Sokunknak ehhez nem kell főiskola, hogy rájöjjünk, neki ez csak úgy fog sikerülni, ha a lakásfenntartási költségeit, étkezését, gyógyszereit a parlamenti fizetéséből fogja fedezni. Másképp ez lehetetlen. A fordítottja számunkra jobb lenne, ha mi is megpróbálhatnánk, mi mindent lehet vásárolni, hogyan lehet megélni parlamenti fizetésből!

Ruhás Teréz, Vágfüzes