Csapataik harcban állnak

 

A kétségbeesett Smer a közterhek emeléséből – lehetőleg haveri tenyerekbe – bőkezű támogatásokat osztva képzeli el a gazdaságélénkítést, az ellenzék pedig ezért értelemszerűen bírálja őt, az adó- és járulékterhek csökkentését követelve. Jól tudják, ez az, amerre a Smer nem mozdulhat, a nadrágszíjbehúzással kipréselt pénzekre ugyanis égető szüksége van. Ján Richter munkaügyi miniszter szerint az ellenzék csak politikai tőkét akar kovácsolni az egész Európát sújtó problémából. A vitában elmondott két mondatát érdemes szó szerint is idéznünk. „Ez az egész ülés az ellenzék arra irányuló törekvése, hogy politikai tőkét kovácsoljon, átpolitizálja a kérdést, és üres szónoklatokba bocsátkozzon, amikor cselekedni kell. Mi cselekszünk” – mondta. Valószínűleg akkor lett volna bajban, ha valaki megkéri, tételesen sorolja fel, az adó- és járulékemeléseken túl a kormány milyen konkrét lépéseket tett a munkahelyteremtés érdekében. Ilyet ugyanis nem nagyon tudnánk mondani. Az ellenzék egyik kérése-követelése az volt, hogy a Smer ne söpörje le csuklóból, ideológiai alapokon a helyzet javítására irányuló javaslatait. Ezzel csak az a baj, hogy az ő zsebükben sem lapul ott a bölcsek köve. A legutóbbi, nyúlfarknyi jobboldali kormányzást inkább a négy (hat?) párt permanens konfliktusa jellemezte, miközben a napjainkra atomizálódó SaS járulékreformja éppúgy kedvezőtlen lett volna a vállalkozók számára, mint a Smer otromba emelései. Vagy, hogy a számok nyelvére fordítsuk, az előrehozott választások idején, tavaly márciusban 13,69 százalékos volt a munkanélküliség, idén februárban pedig 14,71 ponton állt. Tehát Ficóék nem rontottak olyan sokat rajta, vagy, a másik irányból szemlélve, Radičováék javítottak rajta keveset. Nem szívesen írjuk ezt le, de a hosszú vita egyik legértékelhetőbb hozzászólása az ordas nacionalista-demagóg egyszerű ember, Igor Matovič nevéhez fűződik, aki arra mutatott rá, hogy a munkanélküliség emelkedése valamennyi eddig volt kormány felelőssége. (Persze, ezt vele sem a megoldási kényszer mondatta, hanem az, hogy a politikai spektrumot ő gyakran régi és új politikusokra osztja, önmagát újként határozva meg, ebből az egyébként igaz állításból meg a régiek jönnek ki rosszul.) Egy biztos, rendkívüli parlamenti ülés még munkahelyet nem teremtett e honban, leginkább azért, mert nemzeti parlamentünk ráhatása az exportfüggő gazdaságunk termékeinek felvásárlóira csekély. A parlamenti közvetítést szemlélő hírlapíró 13 óra és több kávé után fáradtan cuppant le a képernyőről. A pártok a rendkívüli ülést leginkább sárdobálásra és exhibicionizmusuk kiélésére használták ki. A végén azonban nem sikerült elfogadtatni a határozatot arról, hogy a parlament nyugtalanságát fejezi ki a növekvő munkanélküliség miatt. Ezt meghagyták az állampolgároknak.