Csak a magyar zavar?

Pénteken újra rádöbbenhettünk arra, hogy Szlovákiában még mindig akadnak olyan személyek, akiket már akkor is kerülget a gutaütés, ha olykor húsz másodpercig magyar nyelvű reklámot sugároz a pozsonyi közszolgálati tévé. Az egyikük az egykor nemes, ma viszont szinte kizárólag csak magyarellenes célokért küzdő Matica slovenská szóvivője. Segítőtársa pedig a kulturális minisztérium államnyelvi – köznyelven csak nyelvrendőrségi – főosztályának vezetője. Ahol egyébként a tárcavezető a szlovák–magyar kapcsolatok egyik jeles szakértője. Az államtitkárt pedig az MKP jelölte. Beosztottjuk mégis háborítatlanul dáridózik, s nem először. A főosztályvezető és a matyicás szóvivő felháborodva törvénysértést emlegetett, ám fene nagy felháborodásukban mindketten megfeledkeztek arról, hogy a Szlovák Televízió eddig már sugárzott nem szlovák nyelvű reklámokat. Igaz, azok nem magyarul, hanem angolul hangoztak el, s a jelek szerint nem borzolták a két tisztségviselő mélynemzeti lelkületét. Ők arról is megfeledkeztek, hogy a The Slovak Spectator című lapot propagáló angol és a Vasárnapot népszerűsítő magyar mondatok pontos szlovák fordítása párhuzamosan olvasható volt a képernyőn, vagyis az sem maradt le semmiről, aki csak szlovákul tud. Igaz, még ebbe a megoldásba is belekötött a matyicás tisztségviselő, szerinte ugyanis a feliratok kicsik voltak. Magyarellenes kekeckedésében azzal sem törődött, hogy ezek a szövegek szabványosak. Mindezek után kérdéses, hogy az Új Szó ugyancsak magyar nyelvű hirdetését az érvényes szerződés szerint sugározza-e az STV e hét végén. Semmi okunk nagyvonalúan legyinteni néhány ügybuzgó nacionalista újabb megnyilvánulása fölött. Éppen ők bizonyítják ugyanis, hogy országunkban tovább él a „na Slovensku po slovensky” sovén buzgólkodás, amelyet különösebben nem hergelnek a szlovák médiában egyre gyakrabban megjelenő angol vagy német hirdetések és más közlemények. Ám azonnal ricsajozni kezdenek, ha magyar szövegbe ütköznek. Most sem tágítanak, holott Szlovákia az Európai Unióba készül, idehaza pedig talán mégiscsak érvényesül az Európai Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Chartájának végrehajtásáról rendelkező jogszabály. Elsősorban erre a jogi normára és más hatályos dokumentumokra támaszkodva kell határozottan védelmeznünk és erősítenünk anyanyelvünket a közéletben. A közszolgálati tévében is. Aki ugyanis feladja az anyanyelvét, s beletörődik abba, hogy újra csak visszaszorítsák a családi élet négy fala közé, az megtette a sorsdöntő lépést nemzeti azonosságtudatának feladása felé. Tíz esztendő alatt a népszámlálás adatai szerint csaknem ötvenezren sodródtak ilyen irányba. Ebben az asszimilációs folyamatban sem az Új Szó, sem a Vasárnap nem hajlandó részt venni. Örömmel állapítom meg, hogy a két magyar, valamint az angol lap kiadója sem.