Csak a csatlakozásunk volt biztos

Pénteken öt órakor kezdődött volna a dán elnökség, az Európai Bizottság és a társult országok vezetőinek részvételével az utolsó, összefoglaló tárgyalás. Bizonytalan időre kitolták. Hat órakor kezdődött volna a társult országok sajtóértekezlete. Bizonytalan időre kitolták. Hét után fogadta volna a Christianborg palotában II. Margit dán királynő – az új tagokkal együtt – a csúcsértekezlet résztvevőit. Elmaradt. „A hivatalos program elhúzódik” – olvashatták az újságírók a sajtóközpont óriás kivetítőin. Először azt mondták, egy órával. Aztán meg azt, hogy kettővel. Azután már nem mondtak semmit, csak kétségbeesetten vonogatták a vállukat a sajtóközpont munkatársai. A sajtótájékoztatókra kijelölt pavilonban „jól értesült” újságírók adták egymásnak az információt. Sokszor teljesen feleslegesen, hiszen egy másik „jól értesült” forrásból rögtön érkezett a cáfolat.

Eduard Kukan külügyminiszter például még múlt szerdán közölte, hogy az összes csatlakozási fejezetet lezárták, csupán néhány részletkérdésben nem sikerült megegyezni, ilyen például a tokaji bor védjegyének tulajdonjoga. Péntek este erről is szó esett Koppenhágában. Milyen fordulatokat vett a tárgyalás? Nem vagyok biztos abban, hogy ezt a tárgyalóasztal mögött ülők is pontosan tudták. Hozzánk először az az információ érkezett a szlovák delegációhoz közel álló forrásokból, hogy nem lesz semmi baj, Szlovákia ugyanúgy gyárthat továbbra is Tokaji címkéjű bort, mint eddig. Néhány lépéssel tovább, néhány perccel később, a magyar újságírók szintén kijelentették, hogy nem lesz semmi baj, a szlovákok egy korty bort sem gyárthatnak Tokaji címkével. Néhány perccel később ismét a szlovákiai delegáció nem hivatalos szócsövei közölték, hogy Szlovákia készíthet ugyan tokajit, ám csak akkor, ha biztosítani tudja hozzá a megfelelő gyártási technológiát. Később a magyar újságírók már tovább is adták azt az értesülésüket, hogy a magyar kormány valamilyen csatornán keresztül támogatni fogja a Tokaj környéki gazdákat, hogy a szlovákiai Tokaji elnevezésű bort gyártó vállalatok még csak véletlenül se tudjanak elérni hasonló gyártási színvonalat.

Ugyanez a káosz jellemezte a lengyelek követeléseiről szóló információáradatot. Nem ért semmit a jól felszerelt sajtóközpont, ugyanígy szinte feleslegesen köttettek átmeneti barátságok a különböző nemzetiségű újságírók között: először a hírügynökségek interneten megjelent tudósításaiból derült ki, mit is akar Varsó a csatlakozás fejében. Először állítólag nem kapták meg a berlini kétmilliárd eurós keretből követelt egymilliárdot. Aztán állítólag megkapták. Aztán állítólag mégsem kaptak semmit, csak ígéretet. Végül kiderült, hogy a már előre elkülönített pénzeket csoportosítják át úgy, hogy Varsó hamarabb hozzájuk juthasson.

Őrjítően lassan múltak a percek. Az újságírók fáradtan támaszkodtak a tárgyalóépületbe vezető folyosó üvegfalának. Csak azt lesték, hogy kilépjen valaki, aki piros kitűzőt visel, akitől bármit, egy pici információfoszlányt lehetne kapni. Hiába. A szlovák kormányszóvivő egyre csak a vállát vonogatta. „Talán tíz órakor megtarthatjuk a sajtótájékoztatót” – mondta végül. Negyed tizenegykor jött el az a perc, amikor „úgy éreztem, most kell igent mondanunk. Úgy döntöttem, hogy ennél jobb feltételeket már nem tudunk kiharcolni” – mondta később a szlovák kormányfő. Mikuláš Dzurindának néhány újságíró felrótta, hogy nem tájékoztatta őket hamarabb. Kiderült, hogy nem is tájékoztathatta volna. „Az egyik pillanatban úgy tűnt, semmi sem valósulhat meg a követeléseinkből, örüljünk annak, amit kaphatunk. A másik pillanatban viszont azt éreztük, hogy bármit kérhetünk” – hangsúlyozta. Később elárulta: Anders Fogh Rasmussen dán kormányfő külön megkérte őket, ne adjanak ki idő előtt információt, mert még minden megváltozhat.

„Igazságos és az összes fél számára elfogadható feltételeket fogadtunk el” – kezdte tájékoztatóját Mikuláš Dzurinda. Hozzátette: Szlovákia a csatlakozással sokkal többet kapott, mint pénzt. „Minden szlovákiai polgár olyan lehetőséget kap, amilyet eddig soha nem kaphatott” – mondta. Csupán az ehhez hasonló hangzatos mondatok után jegyezte meg: „Európa örömei ezentúl a mi örömeink is. Ám Európa gondjai ezentúl a mi gondjainkat is jelentik.”

A tárgyalássorozat végén még utoljára „a kerekasztalhoz hívtam a visegrádi négyek kormányfőit” – mondta Dzurinda. „Eljött a magyar és a cseh kormányfő, a lengyel nem. Még az utolsó pillanatban is megpróbáltunk valamivel többet kiharcolni, hozzáteszem: együtt.” Nem sikerült. A lengyelek külön úton próbálkoztak. „Mindezek dacára jó hangulatban váltunk el Leszek Miller kormányfőtől, barátságunk ha nem erősödött is meg, legalább olyan jó maradt, mint eddig” – fejtegette Dzurinda. Bár Vladimír Špidla cseh kormányfő péntek délután állítólag azt is kijelentette, hogy az Európai Unió által kínált feltételek mellett nem hajlandó aláírni a csatlakozási szerződést, mégis hamarabb állt fel a tárgyalóasztaltól mint Medgyessy Péter magyar és Mikuláš Dzurinda szlovák kormányfő.

„Az persze nagyon jó, hogy körülbelül hétmilliárd koronát kapunk a költségvetésbe. Ám ismétlem: nem ezen van a hangsúly” – jelentette ki Dzurinda. Hozzátette: „Nem volt számunkra érdekes olyan dolgokért hadakozni, mint amit a lengyelek követeltek. Nem akartam most rögtön elmondani, de mégis bevallom: sokkal jobb feltételeket tudtunk kiharcolni” – tette hozzá.