Chirac császárnak érezheti magát

Nemcsak a focival van baj Franciaországban: a vasárnapi, második választási forduló legfontosabb tanulsága, hogy a nagypolitikával is, különben nem lenne ekkora a kiábrándultak aránya. Már az egy héttel ezelőtti első fordulóban is negatív rekordot döntött a távolmaradók aránya (35,6%), most pedig már közel 40 százalék nem ment el szavazni. Ami azt jelenti, hogy nem a jobb- vagy a baloldaliak alkotják a legnépesebb réteget, hanem az apatikusok. Ezzel a ténnyel, a bizalomhiánnyal pedig minden politikai erőnek szembe kell néznie, főleg a nyertesnek.

Vasárnap bejött a papírforma, a jobboldal elsöprő győzelmet aratott, egészében véve kétharmados a többsége a nemzetgyűlésben, s ezen belül az Unió az elnöki többségért (UMP) egyedül is megszerezte a kormányzáshoz szükséges abszolút többséget. Már az UMP neve is sejtetni engedi, hogy mire lehet számítani. Megszűnt a politikai társbérlet, amely eddig az egyensúlyt, a hatalmi központok egymással szembeni „ellenőrző szerepét” volt hivatott biztosítani. A rendkívül széles jogkörökkel bíró francia államfőt ezentúl akkora parlamenti többség is megtámogatja, hogy lényegében azt tehet majd, ami csak neki tetszik: Chirac az V. köztársaság császárának érezheti magát. Igaz, némi szeplővel, mert azt, hogy a szavazatok nyolcvan százalékával választották újra, nem magának, hanem Le Pennek, pontosabban a szélsőségesektől való félelemnek köszönheti. Talán furán hangzik, de tény, hogy a „teljhatalom” nemcsak megkönnyíti, hanem meg is nehezíti Chirac dolgát, ugyanis nem lesz mire kibeszélnie magát. Eddig a francia politikai folklór részének számított: az államfő, ha adós maradt ígéreteinek teljesítésével, arra hivatkozott, hogy a baloldali kormány fékezi őt – és fordítva. Egyelőre nem igazán tudjuk, hogy mit fog csinálni Chirac, hiszen átfogó program helyett az egyszerű hármasszlogen is elég volt neki a sikerhez: közbiztonság, jövedelemadó-csökkentés, munkahelyteremtés. Amit igazán jól csinált, az az átmeneti kormányfő személyének a kiválasztása. Az ismeretlenségből jött Jean-Pierre Raffarin három hét alatt a népszerűségi listák élére tört, így nem csoda, Chirac máris felkérte őt, hogy alakítsa meg rendes kormányát. Szintén bizonyított (a magyar származású) Nicolas Sarkozy bel- és közbiztonságügyi miniszter, aki azzal, hogy létrehozta a közbiztonsági akciócsoportokat és engedélyezte a gumilövedékek használatát a bűnözőkkel szemben, egyből népszerű lett. Amit egyelőre nem tudni: lesznek-e hangsúlyeltolódások az uniós politikában, például a mezőgazdasági támogatásokat és ezzel kapcsolatban a bővítés ütemét illetően. Az, hogy a szélsőjobb nem jutott mandátumhoz, jó hír. De csak a többségi választási rendszer miatt nincs képviselője, az NF azért továbbra is több mint tíz százalékos erő maradt, ami nem elhanyagolható.