LAMPL ZSUZSANNAAmikor amerikai tanulmányútra indultam, sok kolléga figyelmeztetett, készüljek fel arra, hogy az amerikaiak nagyon buták.
Buták az amerikaiak?
![](/sites/default/files/styles/image_16_10_w400/public/lead_image/ujszo_1399618638755_4.jpg.jpg?itok=oEK5ufeW)
LAMPL ZSUZSANNA
Amikor amerikai tanulmányútra indultam, sok kolléga figyelmeztetett, készüljek fel arra, hogy az amerikaiak nagyon buták. Mivel azonban említett kollégáim még sose jártak Amerikában, másrészt pedig a San Diego-i Kaliforniai Egyetem szociológia tanszékére készültem (s nem tartottam valószínűnek, hogy kétlábú tulkok gyülekezete), egyáltalán nem izgattam magam az amerikaiak butasága miatt. Jól tettem. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy ott a diákok komolyan veszik a tanár utasításait. Ha a következő órára el kell olvasni mondjuk ötven oldalt, akkor mind elolvassák, s ennek köszönhetően pontosan tudják, miről beszél a tanár, képesek a témába vágó kérdéseket feltenni, és amikor meg kell vitatni a tananyagot, mindenki hozzá tud szólni. Paradicsomi állapota a tudás terjedésének. Amikor hazajöttem, megpróbáltam újra alkalmazni ezt a módszert – merthogy már korábban is próbáltam, más kollégák is próbálták, ugyanis az olvasás nem amerikai találmány. Nem sikerült, mert néhány tudásra vágyó fiatalon kívül a többség egyszerűen ignorálta a feladatot (ezt egyébként jelen időben is mondhatom).
Ez jutott eszembe, amikor néhány napja egy olyan egyetemi tanár előadását hallottam, aki sok évet töltött Amerikában. Tapasztalatai megerősítik az enyémet, de ő a jelenség okáról is beszélt. Elmondta, hogy az Egyesült Államokban a magas szintű tudásnak hatalmas presztízse van, a társadalmi felemelkedés eszközének tartják, s mivel a magas szintű tudás letéteményese az egyetem, a szülők és gyerekeik nagy áldozatokat képesek hozni a továbbtanulás érdekében. Az egyetem a „jóvátétel” a rossz középiskolákért, különösen az állami középiskolákért. Ha valaki bekerül egy jó egyetemre, tudja, hogy lesz jövője, ezért a kevésbé tehetős szülők is már évekkel előtte a gyerek továbbtanulására gyűjtenek, sok diák pedig az egyetemi évei alatt is dolgozik. De ez nem jelent számukra semmiféle könnyítést. Vagyis a „nem tudtam elolvasni, amit feladott, mert dolgoztam”, ott nem érv, sőt, a diáknak eszébe sem jut ilyennel előállni. Merthogy a nem készülésnek az ő tudása látná kárát, vagyis elsősorban magának ártana.
Az előadás utáni vitában valaki azt mondta, íme, egy újabb érv , hogy fizetőssé kell tenni a felsőoktatást . Akkor eszembe jutott egy másik tapasztalat. Amikor idehaza fizetőssé vált a távutas oktatás, sok hallgatónál azt tapasztaltuk, hogy a pénzért cserébe nem tudást vár, hanem azt, hogy toleráljuk a nem tudását. Ha már egyszer fizet, akkor ne teljesen mi diktáljuk a feltételeket. Ha már egyszer fizet, ha nem is tud, kapjon diplomát. S ami azt illeti, sok esetben kap is.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.