Brüsszelben is beszélni kell

Az MKP választási programja két lehetőséget hordoz magában: egyrészt előkészület a további kormányzásra, másrészt felkészülés az ellenzéki szerepre. A korán beindított választási kampány mostani fázisában aligha lenne értelme az esélylatolgatásnak, annak ellenére sem, hogy a közvélemény-kutatások már hosszabb távon megállapodott erőviszonyokat tárnak elénk. A dokumentum alábbi megállapítására figyeltem fel leginkább: „A Magyar Koalíció Pártja bátran fog küzdeni a nyílt és rejtett diszkrimináció minden formája ellen.” A mondat több kérdést is felvet. 1. A párt prognózisa szerint elképzelhető, hogy a választások után megalakuló törvényhozás nyílt és rejtett formában is diszkriminálja a Szlovákiában élő nemzeti közösségeket? 2. Elképzelhető, hogy a ma is érvényes törvények közül legalább egy hátrányosan megkülönböztet Szlovákiában élő polgárt, polgárokat. 3. Ha tényként kezeljük, hogy Szlovákiában számos hatályos törvény s az elfogadott gyakorlat diszkriminálja a nemzeti közösségek tagjait, miként vélekedjünk arról, hogy a Szlovákiáról szóló legutóbbi három országjelentésben egyetlen szót, de még csak utalást sem találunk a nemzeti közösségek tagjait sújtó hátrányos megkülönböztetésről? 4. Ha az MKP időközben tudomást szerzett a nemzeti közösségek tagjait sújtó nyílt vagy rejtett diszkriminációról, ezt felveti-e júniusban Brüsszelben, vagy újra az a helyzet áll elő, mint több ízben is, hogy a polgári társulások és civilek tételesen bizonyítják, a szlovákiai képviselők pedig tagadják a létező diszkriminációt? Megszólal-e végre valamelyik magyar képviselő?

A szlovákiai politikai történések arra utalnak, hogy az MKP tisztességes és megbízható koalíciós partnerként minden tőle telhetőt megtett Szlovákia csatlakozási esélyeinek növelése érdekében. Számos esetben azon az áron is, hogy megalázta önmagát, ezen keresztül a magyar választókat. Mindezt mérlegre téve úgy vélem, hogy a hátrányos megkülönböztetés nem lehet politikai megfontolások függvénye, mert a valós helyzet sem függ attól, hogy valamely párt kormányon van-e, vagy éppen ellenzékben. Amennyiben a most elfogadott választási programot a párt a jövő programjának tekinti, akkor ez a jövő a dokumentum megszavazásának pillanatában elkezdődött, s a párt vezetésének eszerint kellene viselkedni. Ahhoz viszont, hogy a program működésbe léphessen, nyilvánosságra kell hozni azokat az ismereteket, amelyekkel az MKP rendelkezett és rendelkezik. A diplomáciai csatornák mellett meghatározó szerepet kellene kapnia a sajtónak, amellyel a párt választási programja sajnos nem foglalkozik, holott az információk továbbításában, az imázs kialakításában mindenképpen meghatározó tényező. Az sem elhanyagolható, hogy a magyar és magyar nyelven is megjelenő periódikumok zöme nem magyar tulajdonban van, szinte mindegyik sebezhető mind anyagi, mind pedig politikai téren.

Visszatérve az eredeti felvetéshez, a mostanában a kormány asztalára kerülő diszkriminációellenes törvénytervezet nem kelthet bennünk túlzott illúziókat, még akkor sem, ha a parlament esetleg gyorsított eljárással döntést hozna. Ahhoz ugyanis, hogy a diszkrimináció alapjaiban változzon meg s lehetetlenné váljon, magát az alkotmányt kellene módosítani, amire a viszonyok ismeretében nincs esély. Pozitív irányú változást csak akkor várhatunk, ha az MKP konkretizálja a nemzeti közösségeket érintő hátrányos megkülönböztetéseket és megszüntetésük érdekében következetesen kiáll itthon és a nemzetközi fórumokon egyaránt. Ha viszont ezeket a lépéseit s azok mértékét attól teszi függővé, hogy kormányra kerül-e vagy ellenzékbe, újfent kikezdhetővé és sebezhetővé válik maga a választási program. Annyit már most is láthatunk, hogy nincs könnyű helyzetben az MKP, hiszen főként az Európai Parlamentben olyan kérdések felvetésére kötelezte magát programja által, amelyek Szlovákia EU-s megítélését illetően teljesen új helyzetet teremthetnek, ugyanakkor kényelmetlen kérdések feltevésére nyújtanak módot az EP képviselői részéről. Ha az MKP valóban bátran küzd a nyílt és rejtett diszkrimináció ellen, akkor a feltett kérdésekre érdemben válaszolhat és megteheti azokat a lépéseket, amelyek régóta váratnak magukra. Mára már kiderült, hogy elkerülhetetlenek.