Bővíteni kell a fejlődésért

Alig jelentették be, máris hallani lehetett a tiltakozást: az euro-szkeptikusok álláspontja szerint az összeg túl soknak tűnik, más problémákról – az olcsó munkaerő beözönléséről és a bűnözés terjedéséről – nem is beszélve. Az Unió összlakosságát figyelembe véve azonban ez az összeg nem is tűnik annyira túlzottnak: évente mindössze 37 eurót jelent egy lakosra számítva, azaz egy doboz cigaretta árát havonta. Az olcsó munkaerő vándorlásától sem kell egyelőre félni, hiszen nem csak a jelöltek, hanem Brüsszel is ragaszkodott bizonyos átmeneti korlátozásokhoz.

Az a kérdés is felmerült, miért van szüksége az Európai Uniónak új tagokra, hiszen így is viszonylag súlyos belső problémákkal küszködik. A Bank of Austria tanulmánya azonban határozottan leszögezi: nincs visszaút, az Európai Unió kénytelen lesz új tagokat felvenni, ha el akarja érni a céljait. Ezek közül kettő a legfontosabb: át kell alakítani az intézményrendszert, és 2010-ig dinamikusan fejlődő gazdasági nagyhatalmat kell kialakítani. Új tagok felvételével az EU el tudja érni ezeket a célokat. Bebizonyosodott, hogy a bővítés minden eddigi hulláma nemcsak az új tagok, hanem az EU eddigi tagjai számára is gazdasági fellendülést eredményezett. Nem elhanyagolható persze a kelet-európai térség politikai stabilitása sem.

Az euroszkeptikusok szerint nehezen képzelhető el az Európai Unió több mint huszonöt taggal, hiszen ekkora monstrumot szinte lehetetlen irányítani. Az intézményes átalakításra irányuló első döntések még a nizzai csúcson születtek, ám ezek még nem jelentenek biztosítékot: a tanulmány szerint legkésőbb 2004-ben olyan lépéseket tesznek majd, amelyek az eddiginél is hatásosabb reformokat szülnek: az említett tanulmány megfogalmazása szerint a cél minél közelebb hozni az Európai Uniót a polgárokhoz, azaz őket is bevonják majd az irányító és döntéshozó folyamatokba.

A szeptember 11-iki események bebizonyították: a globalizáció problémáit csak nemzetközi szinten lehet megoldani. Európa kis kontinens, elképzelhetetlen volna egy vámhatárokkal szabdalt, egymással hűvös viszonyban álló országok között az együttműködés a nemzetközi bűnözés visszaszorítására. Az Európai Unión belül csupán jelképesek a határok, ez a bűnüldözési szervek munkáját is elősegíti. Ám nem csak ezen a téren tudnának államaink hatékonyabban együttműködni. A Bank of Austria egyik jelentése rámutat: nem igazolódtak be a gazdasági visszaesésről, GDP-csökkenésről szóló félelmek. Érdekes módon a jelölt államok GDP-növekedése – a megtorpanás ellenére – még mindig az EU-átlag felett van, és valószínűleg az idén sem változik majd ez a tendencia. Oroszország gazdasági erősödése kimondottan jót tesz a balti államoknak, Közép-Európában meg az erős hazai kereslet pótolja a viszonylag gyenge exportot. A jelentés leszögezi: csupán Lengyelországban várható rövid távon egy százalékosnál kisebb gazdasági fejlődés. Szlovákia gazdasága 1999 óta folyamatosan fejlődik: 2002-ben a GDP növekedése 2,2 százalékos, 2001-ben 3,3 százalékos volt, jövőre azonban – az idei megtorpanás után – elérheti akár a 3,6 százalékot is.

A koppenhágai EU-csúcsértekezleten fektették le azokat a szabályokat, amelyeket minden belépni kívánó állammal szemben alkalmaznak. Azóta majdnem tíz év telt el. A közép-kelet-európai térség országainak eléggé csábítónak tűnt az EU, kivétel nélkül mindegyik jelezte belépési szándékát. A Brüsszel által megszabott feltételek kitűnő mozgatórugóként váltak be államaink politikai és gazdasági fejlődéséhez. Egyszerűbben fogalmazva: rá voltak kényszerülve a gazdasági és politikai átalakulásra a kitűzött cél érdekében. Felesleges volna most arról beszélni, mi történt volna, ha egy adott közép-kelet-európai állam mégsem kéri felvételét, hova jutott volna tíz éven belül: ezt éppen Szlovákia példája bizonyítja a legfényesebben, pontosabban a Mečiar-éra alatt tapasztalt romlás.