Borotva a mély vízben

Nem tud megkapaszkodni, ötről hatra jutni a Demokrata Párt (DS). Fordulat utáni újraalakulása óta kiváló személyiségek vezették, akik sokat tettek az előző rendszer lebontásáért. Valószínű, hogy a párt vezetőinek szolidsága, visszafogottsága is nagy mértékben közrejátszott abban, hogy e politikai erő a „futottak még” kategóriában maradt. Jelentős tömeget egyszer se tudott megszólítani. Paradoxon, hogy nemrég számos olyan személyiség távozott a pártból, akire – valljuk be – azok is rá merték volna bízni az országot, akik egyébként elképzelhetetlennek tartották, hogy voksukat erre a politikai erőre adják. Ez is szlovákiai sajátosság. Hogy a meghatározó személyiségek távozása után a párt élére került Ľudovít Kaník miként képzeli el a jelentéktelenségből való kiemelkedést, arról sokat sejtet az a törvényjavaslat, amely elfogadása esetén gyökeresen megváltoztatná a családipótlék-folyósítás gyakorlatát. Lényege, hogy alanyi jogon legfeljebb három gyermekre fizetne az állam. Az ennél több gyermeket nevelő munkavállaló terheit a szülő béradójának csökkentésével enyhítenék. A pártelnök szerint ez az intézkedés jótékonyan hatna a munkavállalási kedvre. Ahogy Peter Zajac, a párt egykori tagja a törvényjavaslatra reagált, az azt is sejteti, 2001 folyamán miért távozott több személyiség a politikai szubjektumból. A tekintélyes irodalomtudós rasszista lépésnek minősíti Kaník szociális ügyi koncepcióját. Szerinte a törvényjavaslat alig leplezett cigányellenesség. Tény, nehéz munkavállalási kedvről, illetve kedvetlenségről beszélni egy olyan országban, ahol évek óta 20 százalék körüli a munkanélküliség. Aki erre vetemedik, nincs tisztában a helyzet súlyosságával. A családipótlék-folyósítás három gyermekre maximálása viszont azt bizonyítaná, hogy Szlovákiában törvénybe iktatnák a cigányellenességet. Tennék ezt anélkül, hogy akárcsak egyszer is leírnák azt a szót, hogy cigány, hogy roma. Summa summarum, Kaník csak annyiban különbözik Slotától, hogy a „valódi” nemzetiek elnökének receptje kis udvart és hosszú ostort tartalmazott, Kaník pedig, sunyi módon, selyempapírba csomagolta az otrombaságot. Nyilván megunta, hogy pártja – törpe politikai képződmény. Az még csak érthető, hogy megunta. Csakhogy a DS nem olyan hírű párt, amely büntetlenül megengedhetné magának, hogy a válságkezelésben egy Malíkovától, netán egy Ficótól vegyen példát. Ott bukdácsol Kaník a politika mély vizében, és a „rasszizmus” feliratú borotvát is kész megragadni.