Bolsi nyomorbadöntés

Az 1989-es forradalmi év után Szlovákiában most jelent meg a visszarendeződés komoly veszélye. A bolsevik típusú politizálás az elmúlt tizenkét esztendőben sosem tűnt el teljesen, az ország abba is belenyugodott, hogy képviselőinek jelentős része ugyanabból a fészekaljból származik, mint 1989 előtt, mégis: ami most készül, roppantul veszélyes. A Demokratikus Baloldal Pártja (SDĽ) visszatért oda, ahonnan indult, 12 év álpolitizálás után ma vígan vállalja kommunista identitását, mégha ódzkodik is az elnevezéstől. A Szlovák Gázművek magánosításával kapcsolatos pártálláspontra ugyanis nehéz a „bolsevik” szónál jobb jelzőt találni. A párt a magánosítás utolsó fázisában annak módosítására törekszik tarthatatlan érveléssel s az adófizető polgárra nézve nagyon veszélyes módon.

Az ötlet Peter Magvaši minisztertől származik és lényege: a gázművek részvényeinek nem 49, hanem csak 24 százalékát kell magánosítani, a maradék 25 legyen a Szociális Biztosítóé a nyugdíjreform biztosítására. Magvaši abból indul ki, hogy a gázművek részvényeinek 25 százaléka eltartja majd a nyugdíjreformot. Nem tartja el! Ahhoz, hogy a részvények nyugdíjreformot tartsanak el, pénzt kell termeljenek. Ezt két módon tehetik. Vagy osztalék, vagy pedig egy későbbi eladás útján. Osztalékhoz nyereség kell, a nyereséget pedig csak egy tisztességes, a döntéseknél komoly hányaddal rendelkező tulajdonos képes biztosítani. Az állam nem ilyen tulajdonos. Az állami vállalatok vezető posztjai hűbérbirtokok, és nem létezik olyan nyereséges bolt, amit az állami vállalati vezetők ne tudnának a csőd szélére juttatni – lásd a vasutat vagy a villamos műveket. Állami tulajdonként a gázművek nem termeli meg a nyugdíjreform költségeit. Ha a reform nem indul be, akkor a jelenlegi szolidáris pénzelési modell egyre többe fog kerülni, a mai harmincasok, negyvenesek nyugdíjainak reálértéke pedig meg sem közelíti a mostaniakat. A gázművek privatizálása elmaradásának egyenes következménye a 15-20 év múlva jelentkező, a maihoz nem hasonlítható nyugdíjasnyomor lenne – persze ha a mai gazdaságilag aktív lakosság nem gátolja meg a bolsik szociális demagógiával palástolt rövidtávú hatalmi törekvéseit.

A gondolkodni még képes polgároknak van egy érvem: ha a gázművek részvényeinek átutalása a Szociális Biztosítóba olyan fene jó ötlet és annyira segíthet a lakosságon, vajon miért nem a maradék 51 százalék állami tulajdonrészből akarja Magvaši lekanyarintani a 25 százalékot. Stratégiai partner belépése esetén ugyanis a szociális reform csak jól járna – a reformot a 49 százalék eladásából, az eddigi szolidáris pénzelési modellt pedig 25 százaléknyi részvény osztalékából lehetne eltartani. Igaz, akkor csak 26 százalékos arányban ülhetnének a gázművek jutalmi posztjain a párthű elvtársak. Ezt pedig egy tisztességes kommunista párt nem nézheti jó szemmel. A szerző a Szabad Európa Rádió munkatársa