Bolond, aki...

A főnökömnek csak a neve főnök, kenyérre lehet kenni. Sokat dolgozom, este egészségesen elfáradva vánszorgok a boltba, megvan a tudat, hogy íme: becsületes munkával pénzt kerestem, s itt minden a rendelkezésemre áll. Hónapokig érlelt parmezán sajt (valódi, Olaszországból), spanyol olívabogyó, francia búzakenyér, magyar borok, kolumbiai édességek, csinos barna lányok, akik kívánságra minden földi jóból dupla szendvicset készítenek, felár semmi. Fáradt tagjaimat természetesen taxi szállítja haza (bagatell), s amikor kinyitom tengerparti kis lakom ajtaját, jóleső érzés fut rajtam végig a behemót bőrkanapé láttán. Bekapcsolom a rádiót, kikönyökölök az ablakba, közvetlenül alattam, a házat tartó cölöpökön omlanak el a hullámok. Az égen szelíden hunyorognak a csillagok, az öböl túlsó oldalán meg a házak ablakai, szalonna-, csirke-, pulyka-, ökörsütések lármája és illata száll a levegőben. Vacsorára egy spanyol specialitást próbálok ki, kanalazgatás közben kiszámítom, a hozzávalók áráért hány percig dolgoztam. Másnap felkelek, taxiba be, taxiból ki, az állomásfőnök úgy köszön, mintha már ezer éve ismernénk egymást, a kalauz barátjának nevez, és megsúgja, máskor milyen kedvezményre hivatkozva vehetek olcsóbban vonatjegyet. Érkezésemkor az információs hivatal készséggel útbaigazít. Kicsit sétálok az utcán. Végigszaladok néhány téren. Ülök a parkban. Nézelődöm a boltokban. Apropó, észreveszem, számítógépem már százéves (a számítástechnika fejlődése: minden nap egy-egy év), hidegvérrel a pulthoz sétálok, kopott farmerem láttán az izmos eladónak szeme sem rebben, igen uram, természetesen hazaszállítjuk. Estefelé hazautazom, elszürcsölök egy liter narancslevet (tíz percig dolgoztam érte), majd aludni térek.

Rettenetes álmot látok.

Otthon vagyok. Illetve... Az árak az égig szöktek, a bér megalázó, a boltok ugyan tele vannak, de ami bennük van, arra egy hónap is kevés, a csinos barna lányok fintorognak, a vasutas pökhendi, a rendőr belém köt, a közgazdász vádol: miért nem költök annyit, hogy adómból tovább épüljön ez az ország, ijedten hebegek, elmondom, honnan jöttem, kényszerzubbonyt raknak rám, őrültnek neveznek.

Amerikai polgárként élhettem négy hónapig. Hazajöttem. Igazuk van. Igazuk van?