Boldogság a szőnyegen

Az anyukának halaszthatatlan dolga akadt, amit jó lett volna elintézni. Hoppá! Semmi gond, majd a nagyszülők vigyáznak a kis Annára. Csengetés, s már robog is a kis unoka. Elő a kedvenc játékokkal: babákkal, kockákkal, állatfigurákkal, csak meg kell keresni őket.

A készülődést újabb csengetés zavarja meg, az ajtóban a sógorék, akik már jó ideje csak ígérgetik a látogatást. Üdvözlés, tessékelés az asztalhoz, ott majd lehet tereferélni. A gyermek természetesnek veszi a látogatást, semmi sem vonja el figyelmét a játéktól.

Az öregek az asztalhoz ülnek, s kezdődhet az eszmecsere. A szokványos kérdések után sem Koszovó a téma, hanem a napi gondok. Elképzelhetetlen, hogy az egészségi problémák ne kerüljenek terítékre. Jönnek is a bajok. Szív, epe, gyomor működéséről, nincs az a testrész, amely példásan működne. Ömlik a panasz, s a szoba most leginkább egy orvosi rendelőhöz hasonlít. Nem is maradna abba, ha a kis unoka nem hívná a nagyit játszani. A gyermek tervei oly nagyok, hogy kell a nagypapa segítsége is. Sőt a vendég néni és bácsi is kell a játékhoz.

A kényelmes fotelokból az öregek csikorgó izületekkel meg ropogó hátgerinccel lassan letelepednek a szőnyegre, hogy részesei lehessenek a közös „munkának”. Mindenkinek jut feladat. A sógor – aki, míg dolgozott, egy hőerőmű diszpécsere volt – igen szakszerűen bánik a lóval meg a bárányokkal. A nagymamák, akik még életükben nem ültek a volán mögött, most példásan autóznak, s szabályosan betolatnak a garázsba, s én is szakszerűen ápolom a strucc lábát. Ki ülve, ki térdelve, ki guggolva vagy csak hajolva teszi jajgatás nélkül is a dolgát. Mindenki vidám, a hetvenévesek szívesen engedelmeskednek a gyermeknek, aki csak tavasszal fújhatja el születésnapi tortáján a három gyertyát. Idilli a kép és a hangulat, bár nem fogyott még el egyetlen fájdalomcsillapító tabletta sem. A költő szavaival élve: „boldogság borult a világra”. Egy kis hiányérzetem mégis támadt: miért nem látja ezt az a sok anyuka és apuka, akiknek gyermekeivel tömve vannak a gyermekotthonok? Vagy ezt ők úgysem értenék meg?

Gunyics János