Blair listája és a csürhe

Nyilvántartásba akarják venni, hogy majd kiutasíthassák Nagy-Britanniából azokat a szélsőségeseket, akik – annak ellenére, hogy otthont adott nekik a szigetország – nyíltan vagy titkon szimpatizálnak a vallási, politikai indíttatású terrorizmussal.

Tony Blair brit kormányfő szándéka szerint a jelenlegi terrorizmusellenes törvények efféle szigorítása azokra a vallási vezetőkre is vonatkozna, akik mecsetjeikben, imaházaikban vallási fanatizmusra, radikalizmusra ösztönzik híveiket. Lévén, a terrorizmus világszerte pestisként terjed, nem igen vádolható Blair azzal, hogy a kilátásba helyezett intézkedésekkel elvetette volna a sulykot. Hiszen az olyan nyomásgyakorlás, amelynek ártatlan civilek folyamatos mészárlása a lényege, mindenféle vita nélkül kiiktatandó a szabad, demokratikus társadalmakból! Akkor is, ha ezáltal bizonyos szempontból feltételezhetően meg is nyirbáltathatnak a klasszikus értelemben vett emberi és szabadságjogok. Mert nyilvánvaló, hogy bizonyos, önként vállalt áldozatok nélkül a New York-i ikertornyok „lebombázása” óta semmilyen esély nincsen még a viszonylagos közbiztonságra sem. Tehát, tetszik, nem tetszik, most már minden egyes normális civilnek el kell majd tűrnie – elsősorban saját biztonsága érdekében –, hogy indokolt esetben a legintimebb szféráiba is betekinthessenek a törvényes mandátummal bíró állami erőszakszervezetek...

Más kérdés, hogy némely „gyanúsak” listázása még a legszigorúbb törvényi szabályozás mellett is magában rejti a visszaélések lehetőségét. A kilátásba helyezett „védekező jellegű deportálásokat” tehát a lehető legszigorúbb bel- és külföldi kontrollnak kell majd alávetni. Véletlenül sem szabad előfordulnia, hogy ártatlan emberek szenvedjék meg az ilyen intézkedéseket. Mert a mindenkori hatalom sajnos minden tekintetben hajlamos a túlkapásokra. Lásd a minapi „technoparti” cseh rendőrség általi kegyetlen legázolását... Ez az intézkedés azért okozott pillanatok alatt vaskos politikai botrányt Csehországban, mert azt bizonyos – ugyancsak szélsőségesnek tetsző – hírmagyarázatok a tizenhat évvel ezelőtti diktatúraellenes prágai diáktüntetés hírhedt feloszlatásához hasonlítják. Holott a rendőrök most korántsem ártatlan, szabadságjogaikért kiálló diákokkal álltak szemben, hanem többségében egy olyan csürhével – tisztelet a szabályt erősítő mindenkori kivételeknek –, amelynek a tudatos rendbontás és az öntudatlan kábítószerezés a lételeme...! A szóban forgó rendőri attak egyébként tényleg eltúlzott lehetett, hiszen egy mégoly bekattant, elszállt, ám fegyvertelen társaság ellen fölösleges holmi „Terminátor-módon” eljáró zsarukat bevetni. Olyanokat, akik hétpróbás gengszterek ellen lettek kiképezve...! A törvények erőszakkal történő érvényre juttatása esetében tehát az a lényeg, hogy a cselekvők a lehető legnagyobb körültekintéssel, főként pedig humánus módon igyekezzenek eljárni.

Magyarán, a valóban közveszélyes muzulmánok ugyan bárhonnan vita nélkül távozásra kényszeríthetőek, akár a tudatosan törvényt sértő, önsorsrontó taknyosok alkalmi „kondái”, ám a hatalommal felruházott közeg – a vele szemben állókkal ellentétben – soha nem veszítheti el a fejét következmények nélkül! Ellenkező esetben, a fürdővízzel együtt a gyerek is ki lesz öntve...